Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

I. Előzmények

arányban nőtt (81 % -kai), mint a vidéki városokban átlagosan (73%). Érdekes az a tényező is a szolnoki iparfejlődésben, hogy míg a gyáripari jellegű üzemekben - vidéki városok vonatkozásában - a koncentráció csökkent, addig Szolnokon az átlagos üzemnagyság - a foglalkoztatottak száma tekintetében - nőtt, bár még 1930-ban sem érte el a vidéki városok átlagát.9

Az országos adatokat tekintve 1930-ban, a gyáriparban foglalkoztatottak 63%-a Budapesten dolgozott és csak 25%-a kapott a vidéki városokban munkát, míg a községek részesedése 12% volt. Az ipar a vidéki városok tekintetében alig néhány településre összpontosult: Salgótarjánban, Miskolcon és Pécsett dolgozott a vidéki munkások 45%-a. Szolnok a maga 1874 fős ipari munkásságával a vidéki városok között a 12. helyet foglalta el.10 Amennyiben csak az alföldi városokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy a gyáripar zöme mindössze néhány városban összpontosult: 1930-ban Debrecen, Szeged, Szolnok, Békéscsaba és Kecskemét mondhatta magáénak a 20-nál több alkalmazottal dolgozó, már többé-kevésbé gyáripari jellegű üzemek dolgozóinak kétharmadát. Iparuk szerkezete a korábban kialakult hagyományos vonásokat őrizte, vezető szerepet a textil- és az élelmiszeripar játszottak, bár a két legnagyobb üzem változatlanul a vasúti járműjavításban működött (Debrecenben és Szolnokon). 1941-ben az Alföldön nem volt olyan város, amelyben az iparban élők a lakosság abszolút többségét alkották volna. Mindenesetre az Alföldről 5 város, Baja, Debrecen, Kalocsa, Kisvárda és Szolnok 1941-ben foglalkozási szempontból már elsősorban nemmezőgazdasági jellegű településnek számítottak.11

A két világháború között Szolnok nehéziparán belül a fenti három jelentősebb üzemben foglalkoztatták a legtöbb munkást. A könnyűipart 6 fatelep, egy vattagyár, 2 nyomda és egy asztalosárugyár, majd később a papírgyár képviselte. A legtöbb üzem az élelmiszeriparban volt, amelyek közül a legnagyobb, a cukorgyár kampány idején 1300 munkást foglalkoztatott. Az élelmiszeripart még 4 malom, egy ecetgyár, egy szeszgyár és két kisebb kapacitású sütöde képviselte. Az építőanyag ipar eleinte 2, majd egy téglagyárból és egy betonáru üzemből állt. Nem gyárjellegű ipari üzemekben,

Szülőföldem, a Jászkunság. Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek története. Szerk.: Simon Béla. Szolnok, 1992. 559-560. p.; Szolnok 25 éve. Adatok Szolnok városfejlődéséhez. I. kötet. Szerk.: Kaposvári Gyula. Szolnok megyei múzeumi adattár, Szolnok, 1969. 64-69. p.

10 Kaposvári Gy. 1969. 69-70. p.

11 BELÉNYI Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika (1945-1963). Dél-alföldi Évszázadok 7. sz. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 1996 . 22., 31. p.

13