Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

Amennyiben csak a statisztikai százalékokat vették irányadónak, elmondható volt, hogy az Alföld 6 megyéjében nőtt a legnagyobb mértékben (60%-kai) az országos jelentőségű iparban dolgozók száma, azonban ez a növekedés igen alacsony kiinduló értékekből alakult ki. Árulkodóbb, ha az ország összes ipari dolgozójának %-os adatait nézzük ezen megyékre: 1949- ben ez 8%, 1953-ban pedig 9% volt. Ugyanez az érték a Dunántúl iparilag elmaradott, mezőgazdasági megyéinél (Fejér, Tolna, Somogy, Vas, Zala) szintén csak szerény mértékben, 5%-ról 6%-ra növekedett. Budapesten viszont 55%-ról 53%-ra csökkent, „azonban ez a %-os csökkenés oly minimális volt, hogy emellett abszolút számokban kifejezve hatalmas mértékben tovább növekedett Budapesten az iparban dolgozók száma: a 4 év alatti létszámnövekedés több mint 47%-a Budapestre és Pest megyére jutott.” A jelentés önkritikusan bevallja, hogy a Budapestre telepített 10 gépipari üzemet nyugodtan lehetett volna az ország más részeibe is telepíteni, így elsősorban Borsod és Szabolcs megyékbe. Az előző esztendőkhöz képest pedig már-már forradalmi gondolatnak számított, hogy kimondták: Magyarország földrajzi adottságait figyelembe véve indokolatlan volt a vaskohászat fejlesztése. Szintén az élesen önkritikus gondolatok közé tartozott, hogy elismerték: hiba volt állást nem foglalni azzal kapcsolatban, hogy az Alföld iparosítását egyedi üzemek telepítése útján, vagy ipari gócok létesítése árán végezzék-e. így ugyanis elkerülhették volna az olyan rossz telepítéseket is, amilyen pl. a kiskunfélegyházi bányászati berendezések gyárának önálló, a bányavidékektől nagy távolságra eső létesítése volt.304 A jövőben egyedileg csak az élelmiszeripari, a könnyűipari, esetleg a finommechanikai üzemeket telepítették volna, míg a vegyipari és gépipari üzemek telepítését szorosabb termelési kooperáció szükségessége miatt ipari gócpontok kiépítése árán tervezték megvalósítani. 305 Ki lehetett tehát mondani, hogy az ötéves terv gyors, előkészítés nélküli megkezdése és a területi tervezés jelentőségének alábecsülése következtében az ipartelepítés a nagyberuházások egyenkénti, egymástól független, ötletszerű elhelyezésére redukálódott. A korábbi

304 A Kiskunfélegyházán felépített Középnehéz Vasszerkezeti Gyár (amely már Bányászati Berendezések Gyára néven kezdett el termelni) telepítését már a korabeli jelentések is az egyik legelhibázottabb vidéki iparosítási kísérletként emlegették. Ádám Anna „üvegházi iparnak” nevezte az ilyen és ehhez hasonló elkapkodott telepítéseket, amelyeket ugyan az iparilag elmaradott területeken létesítettek, de telepítésük a táji adottságok felmérése nélkül történt, így idegen testként nem voltak képesek a további iparosítás gerjesztőivé válni az adott környezetben. Forrás: ÁDÁM A. 1985. 196. p. A kiskunfélegyházi gyár telepítéséről részletesen: MNL OL XXIX-F-216/l.d. Előadás Kiskunfélegyháza vas- és fémiparának fejlődéséről. 1974. augusztus 6.

MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 0049/VI/54 sz. Az első ötéves terv területi értékelése. 1-7. p.

125