Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
hogy minden helyi polgárt egyenlőnek tekint valláskülönbség nélkül, ezért működése fő alapelve a felekezeti béke és az erők egyesítése a közös célok érdekében.354 A személyes visszaemlékezések is azt a feltételezést erősítik, hogy az első zsidótörvény bevezetéséig a megye városaiban nyílt zsidóellenességet, a „hétköznapi antiszemitizmus” megnyilvánulásait nem lehetett érzékelni.355 Ugyanakkor a későbbiekben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hivatalnokok is hozzáedződtek ahhoz, hogy a „zsidókérdés” adminisztratív eszközökkel megoldandó állandó „problémát” jelent, és a polgárok egy csoportjára külön szabályok, rendeletek vonatkoznak, amelyeket minden körülmények között végre kell hajtani. A helyi politikában szimbolikus eseményt jelentett Apponyi Albert halála 1933. februárjában. A gróf fél évszázadon keresztül volt Jászberény parlamenti képviselője. Személye megtestesítette a háború előtti korszak konzervatív-liberális politikáját, egyben a zsidó és nem zsidó elitek érdekszövetségét. A megüresedett mandátumot Gömbös Gyula miniszterelnök hívei, a radikális jobboldali, fajvédő kurzus későbbi kulcsfigurái kapták: Imrédy Béla pénzügyminiszter, majd 1935-től Antal István miniszterelnökségi sajtófőnök. Gömbös cselekvési programjának egyik megalkotója. A kormánypárt dominanciáját jelzi, hogy 1935-ben nem is tartottak választásokat, mert Antal Istvánon kívül senki sem szerzett elegendő jelölést.356 Az eredeti programjukban kifejtett radikális elvek ellenére Gömbös és hívei belátták, hogy politikai törekvéseik nem nélkülözhetik a zsidóság elitjének gazdasági és politikai támogatását. Ezért az antiszemitizmus ekkor még nem emelkedett a kormányprogram szintjére. A zsidó vezetők megkönnyebbüléssel láthatták, hogy Gömbös, ahogyan alsóházi bemutatkozó beszédében állította, „revideálta” a zsidókra vonatkozó nézeteit és politikája a „konszolidáció további megerősödését hozta”.357 Hasonló jelenséget tapasztalhatunk a helyi politikában is. Imrédy és Antal mérsékelt hangnemet ütöttek meg választási beszédeikben és a kritikus 1938-as évig sem politikai nyilatkozataikban, sem a sajtóban nem találkozhatunk nyíltan deklarált zsidóellenes nézetekkel. Nemzeti Jövőnk, 1938. június 11. 1. p. Szabó 1919 óta volt megyei tisztviselő, korábban a tiszai közép járás főszolgabírói posztját töltötte be. Lásd erről a Kertész Gyűjtemény interjúit. Apponyi képviselőségének fél évszázada alatt a város közönsége „teljesen elszokott a politikai orientációktól” kommentálta az esetet Pénzes Sándor, aki ekkor a város főügyésze volt. Lásd: BFL Nb. ir. 1209/1948., 16. Antal a jelöléseknek több mint 96 százalékát szerezte meg. Lásd: Jász Hírlap, 1935. március 23. 1. p. 357 Braham 1997, 46-47. p. 124
