Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
II. Az integráció kora (1780-1918) II. 1. Zsidók Külsó'-Szolnok vármegyében és a Jászkunságban (1780-1848) A magyarországi zsidóság újkori történetében II. József uralkodása (1780-1790) fontos történelmi fordulópontot jelentett. A zsidókkal kapcsolatos előítéletektől ugyan korántsem mentes, de racionális alapokra helyezkedő császár politikája a társadalmi-gazdasági diszkrimináció megszüntetése, valamint az oktatás és erkölcsi nevelés révén remélte elérni a zsidóellenesség megszűnését és a nyelvi-kulturális beolvadást. Az 1783-ban kibocsátott Systematica Gentis Judaicae Regulatio az iskoláztatással és nyelvhasználattal foglalkozó pontjai mellett az egyoldalú foglalkozási struktúra megváltoztatására irányult. A céhekbe történő felvételt, illetve a foglalkozási privilégiumok megszüntetését célzó rendelkezések feltételezték a városokba költözés engedélyezését. A polgárjog megadásáról ugyanakkor nem volt szó.39 Az 1785-ös közigazgatási reform megszüntette a szabad királyi városok és a szabad kerületek autonómiáját. Ekkoriban nyílt meg több város, például Pest és Szeged, valamint számos kiváltságos mezőváros kapuja a beköltözők szűk köre előtt. A lakhatást és ingatlanszerzést szigorú feltételekhez kötötték.40 Ekkor telepedtek meg Heves és Külső-Szolnok vármegyében az első zsidó lakosok. Az 1788-as összeírás szerint a külső-szolnoki részeken (tiszai járás) Füreden, Kenderesen, Alattyánban és Tiszabőn fogadtak be a földesurak sör- és pálinkafőzéssel foglalkozó zsidókat.41 Más települések viszont ellenálltak a beköltözésnek. Itt a törvényben nem rögzített tilalom még évtizedekig fennmaradt. Ezek közé tartozott Debrecen, a jász és nagykun városok, valamint az udvari kamara kezelésében lévő Szolnok is. Az elzárkózást Szolnok esetében nem a mezőváros jogállása magyarázza: a Habsburg adminisztráció, bár szigorú kontroll mellett, de támogatta a zsidók letelepülését a joghatósága alá eső településeken, például Diósgyőrben és Aradon. Szolnokon a városi mészárszéket, valamint a ser- és pálinkafőzőt több ízben is üzemeltették (kikeresztelkedett) zsidó vállalkozók a 18. század első két évtizedében. Ezt követően azonban a haszonvételek kezeléséről a tanács döntött, és helyi (zömmel német) vállalkozóknak vagy görögöknek adták a bérleteket a külső jelentkezők, köztük a zsidók kizárásával.42 24 Rendszabály a zsidó népre vonatkozóan. Ford. Borbély Judit. Közzéteszi: Gonda 1992, 261-268. p. Büchler 1901, 346-347. p., Marjanucz 1999, 17-18. p. Ö. Kovács 1993, 149-150. p. Füreden négy, Kenderesen kettő, Igaron, Tiszabőn, Alattyánban egy-egy családfőt írtak össze. Conscriptio Judaeorum, 1788. MNL HML, IV. 7/b/6. 969-970 Öl. 42 Botár 1941. 9., 30-31., 37-38., 48. p.
