Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
zsinagógaavatások (mint Szolnokon 1899-ben) időlegesen elfedték a társadalmi konfliktusokat és az integrációs folyamat anomáliáit. A zsidók még egy szűk emberöltőn át lehettek az ország minden tekintetben egyenrangú polgárai. 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával véget ért a magyar zsidóság „aranykorának” nevezett, ellentmondásokkal terhes, de egyenlőséget, jogbiztonságot, sokuk számára társadalmi felemelkedést és anyagi gyarapodást hozó időszak. Az első világháborút a szakirodalom találóan írja le a 20. század „őskatasztrófájaként”. A hatalmas emberi és anyagi veszteségek mellett mélyreható társadalmi változásokat is elindított, amelyek döntően hozzájárultak a következő évtizedekben Európa-szerte a szélsőséges nacionalista és totalitárius rezsimek létrejöttéhez. Az erőszak kultusza, széles középosztályi csoportok deklasszálódása, a társadalmi szolidaritás gyengülése, az etatista megoldások és az erős vezetők iránti megnövekedett igény, összességében a polgári és liberális értékek általános eróziója olyan kortünetek voltak, amelyek elsősorban a vesztes országokban, illetve Közép- és Kelet-Európábán jelentkeztek. Magyarországon mindezt erősítette a példátlan méretű területveszteségek sokkja. A magyar zsidókat a társadalom más csoportjaihoz hasonlóan sújtották a háború nélkülözései. A besorozott zsidó férfiak a keresztényekkel együtt harcoltak, és ezrével pusztultak el a fronton. Ugyanakkor a sajátos foglalkozási szerkezetből fakadóan egyes zsidó származású csoportok (bankárok, nagytőkések) a világégés haszonélvezői voltak. A zsidók felülreprezentáltak voltak a gyűlölt „hadimilliomosok” körében, és ez fokozta az egyébként is erőteljes, antikapitalista gyökerű zsidóellenességet. A zsidókat a katonai szolgálat alóli kibújással, pacifizmussal, majd a háborús hátország meggyengítésével vádolták. A korábban a konzervatív-liberális kormányzatok által sikeresen semlegesített zsidóellenesség a háború harmadik esztendejében a felszínre tört és elárasztotta a magyar politikát és közéletet.249 A háborús krízis által katalizált konfliktus végletesen elválasztotta egymástól a társadalom zsidó és nem zsidó csoportjait. Ezeket a szakadékokat az 1918-as forradalom és a következő évek polgárháborús eseményei (a vörös- és fehérterror) tovább mélyítették. 80 Az időszak részletes elemzését lásd: Bihari 2008.
