Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
szerződés leszögezte, hogy a megvásárolt sátorhely a város tulajdona marad.136 Tartózkodási engedélyeket nagyobb számban csak 1857 után adtak ki. 1860 után ismét fellángolt a zsidók betelepülését ellenzők utóvédharca. 1861-ben a túrkevei tanács például azzal utasította el egy ároktői zsidó kereskedő beköltözését, hogy az 1840. évi 29. te. (5.§.) az ingatlanszerzést csak azokon a településeken engedélyezte, ahol az már előzőleg szokásban volt. Figyelemre méltó az indoklás is: „...a múlt 11 év alatt városunkra ráerőszakolt vagy megkérdezés nélkül be jött - s hasonló jó bizonyítványokkal ellátott - társai alattomos fondorkodásainak sok virágzó - egykor birtokos, s előkelő családok lettek szomorú áldozataivá, minek folytán Tanát sunk s köznépünk méltán fél, s méltán félhet folyamodótól is. ” A kerületi kapitány ekkor már a beköltöző oldalán állt és a tanács tiltakozása ellenére felülbírálta a határozatot.137 Ingatlanokat csak a birtokképességet lehetővé tevő 1860. február 18-i császári rendelet nyomán szerezhettek a zsidók, és csak ezután szűnt meg közösségeik ideiglenes jellege.138 Az 1850-es népszámlálás a két kerületben még csak néhány családot (Jászság 26, Nagykunság 6 fő) talált.139 A Jászságba igyekvő zsidók zöme még a kiváltságos települések közé enklávészerűen ékelődő falvakban lakott (Monostor: 80 fő, Alattyán 53 fő). Jászberényben 1852-ig 26 családfő telepedett meg, és megtörtént a hitközség megalakulásához szükséges két fontos lépés, a temető kijelölése és az első alkalmazottak fogadása. 1852-ben a csizmadia céhtől bérelt épületben berendezték az első imaházat. Ez tekinthető a hitközség alapítási évének.140 1854-ben már 290 zsidó élt a Jászságban és Jászberényben (72 fő) megalakult a rabbinátus.141 1857-ben tágasabb magánházat béreltek a templom számára, majd két évre rá meg is vették azt.142 Az egyházmegyei névkönyvek adatai szerint 1860-ban a Jászság két járásában a lélekszám 628 fő volt, ebből a tizenegy kiváltságos településre már 504 jutott. A kerületbe ékelt falvak közösségei gyors fogyatkozásnak indultak. Aki tehette, beköltözött a kiváltságos településekre, elsősorban Berénybe. A nagykunsági zsidóság összlétszáma ugyanekkor 426 fő volt, és Kisújszállás kivételével valamennyi településén megalakultak a hitközségek. Vallási 136 MNL JNSZML Karcag tjkv. 1852, 166. és 170. sz. 137 MNL JNSZML JKK Közgy. ir. 411/1861. 138 Gonda 1992, 318. p. 139 Palugyay 1854, 74-76. p. 140 Kálmán 1916, 47-48, 143-144, 51-52. p. 141 Jász-Kun nép naptára, 31-33. p. 142 Kálmán 1916, 60-61. p. 46
