Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
forint alatt. A leggazdagabbak közül öten a Szolnokra elsőként befogadott Hay família tagjai voltak.105 A Gyöngyösi járásban szintén óriásiak voltak az egzisztenciális különbségek. 1834/35-ös adatok szerint a 251 családfő relatív többségét (44 %) szerényebb jövedelmű vásározó és vándorkereskedők alkották, a vagyonos felső réteg a boltosok (8.4 %) és az árendátorők (28.7 %) közül került ki. A község tíz százalékot (24 fő) kitevő iparosmestert és ugyanannyi szegény, támogatásra szoruló családot tartott el.106 A kereskedők közötti vagyoni különbségeket jól példázzák a szolnoki vásári helypénzek tarifái. A legnagyobb kereskedők a legkisebbek díjának húszszorosát fizették.107 A társadalmi rétegződés a tanácsi jegyzőkönyvek zsidókkal kapcsolatos bejegyzéseiben is tükröződik. A tekintélyes nagykereskedőknek különleges elbánás járt, és nevük mellett nem szerepelt a vallásukra utaló kitétel. A kisebb jelentőségű üzletfelek esetében a név, vagy csak utónév mellett nem maradt el az izraelita vagy zsidó megjelölés, olykor külön nyelvtani nyomatékkai, vagy aláhúzva. Az egyszerű házalóknak, vásározóknak más nációbeli társaikhoz (tót, görög) hasonlóan egyszerűen a „zsidó” megjelölés járt. Miközben egy kikeresztelkedett nagyvállalkozó, Wodianer Sámuel 1842-ben gazdasági értelemben Szolnok „földesura” lett108 109, a zsidók továbbra is megtűrt vendégek voltak a városban, korlátozott mozgástérrel és jogokkal. Az alföldi zsidók zömének korabeli társadalmi helyzetét jól jellemzi a negyvenes években lejegyzett történet. Az ismeretlen szerző az országúton vándorolt, egyetlen vagyonát, egy paplant maga köré tekerve, amikor egy mellette elhaladó kocsis „ostorával csupa magyar büszkeségből, az ismét rámvett paplanomra - ’félre az útból zsidó ’ kiáltással, úgy rá szabdal, hogy az a belét is kiveti”. Később egy csárdában felelősségre vonta a kocsist, aki „nem bocsátott el, hanem engedelmet kérve - azt gondolta mint mondá: hogy zsidó vagyok - borával megkínált s kocsijára felvévén egész Pozsonyig vitt”.'09 A zsidóságot a korabeli szakirodalom és források nem ritkán a cigányokhoz 105 Vajda 1896, 68. p. 106 O. Szegő 2001, 49-50. p. ! A sátrakat állító vidéki kereskedők mérettől függően 30 krajcár és 2 forint közötti helypénzt fizettek a vásárokon. A fazekasok, gyolcsosok és más kocsizó árusok valamint a mesteremberek díja 30, a földön áruló illetve „kendős vagy bútyoros” [zsákos] zsidóké 18, a pántlikás zsidóké 12, az egyszerű „gyalog árulók” díja 6 krajcár volt. MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1816. A szolnokiak sajátos kliensi viszonyban álltak a korábbi birtokos Keglevich családdal, akiktől több generáció óta pusztákat béreltek. Földesuruk azonban jogilag a kincstár volt. MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1837. 109 Reményfi: Napló-töredék. In: Jász-Kun nép naptára, 77. p. 39
