Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
legfőbb biztosítékot klienseik fizetőképességének garantálására. Ez a magatartás korántsem csak a zsidó vállalkozókra volt jellemző, illetve közülük is sokan szorultak hitelekre. Az uzsorát a keresztény egyház mellett a hagyományos zsidó vallási tanítás is elítélte. Mindezek ellenére az „erkölcstelen” zsidó uzsorás és a keresztény kisember konfliktusa az antiszemita világkép egyik központi elemévé vált.84 A további reformországgyűléseken az emancipáció hívei kisebbségben maradtak. Heves és Külső-Szolnok követei, a Pest megyeiekkel együtt ismét a szabadelvű irány élharcosai között szerepeltek. Velük szemben a Jászkunság képviselői, a városi követek zömével együtt konzervatív álláspontra helyezkedtek. A kezdeti mérsékelt attitűd Szluha Imre főkapitányi kinevezése után (1836-1848) változott meg, aki az alsótábla maradi csoportjának egyik vezéralakja volt. A jászkun követek más reformtörekvésekkel együtt a zsidók jogkiterjesztését is élesen elutasították.85 Az 1840. évi 29. törvénycikk korántsem jelentette a zsidók számára a megtelepülés királyi útját. A kiváltságos települések az engedélyeket szigorú feltételrendszerhez kötötték. A kiemelkedő anyagi helyzet mellett személyes adottságokra és kapcsolathálóra épülő presztízs is kellett a sikerhez. Az első telepesek rendszerint a jómódú és népes környékbeli központokból jöttek, és oda továbbra is erős szálakkal kötődtek. Szolnok esetében például ilyen kibocsátó település volt Abony, Karcag és Jászberény esetében pedig Nádudvar illetve Aszód. A „kirajzást” a zsidó közösség növekedését gátló adminisztratív intézkedések ösztönözték. Ezek miatt sok családalapítás előtt álló fiatal volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.86 A lakhatási jogot és más előnyöket kivívó helyi zsidók maguk is megválogatták, komoly anyagi áldozatokhoz kötötték, hogy kit fogadnak be maguk közé. A hitközség által be nem fogadott zsidók csak jelentős felárral vehették igénybe a rituális szolgáltatásokat és a megélhetéshez, tartózkodáshoz nélkülözhetetlen (vagyoni, erkölcsi) bizonyítványokat sem kaphattak a községtől.87 Szolnokon a legrégebbi és talán leggazdagabb abonyi zsidó család sarja, Hay Ignác tímár kapott elsőként letelepedési engedélyt, 1841. szeptemberében. A döntést intenzív gazdasági kapcsolatok előzték meg. A 189 * 189 35 84 Szabad 1965, 201-202. p. A témáról részletesebben lásd Bagi 1991, különösen 99-104., 109-110., 134., 166-174., 189. p. Lásd például az abonyi elöljáróság és a zsidó község között 1816-ban megkötött szerződést. Vajda 1896, 46-49. p. Utóbbiaknak a kültag (chiic) megjelölés járt, megkülönböztetve a beltagoktól (tajsov). Harsányi 1970b, 39. p.
