Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
13 ezer holdas gyomai birtokát vette bérbe, ahol földművelés mellett juhászatot folytatott.67 Két évvel később Wodianer jelentős területeket szerzett meg Külső- Szolnok megyében is. Szolnok az Alföld egyik legkisebb határú mezővárosa volt, földjei még az önellátást sem fedezték. Ezért a 18. század eleje óta bérletekkel egészítették ki.68 Ezek közül a legnagyobbak a Keglevich családtól bérelt szandai és derzsi puszták voltak. A többször pénzzavarba kerülő grófoknak a szolnokiak is gyakorta hiteleztek. Az eladósodott Keglevich Miklós 1841-ben vételi ajánlatot tett a tanácsnak. Az üzlettel a szolnokiak régi álma teljesült volna, azonban a szintén kritikus anyagi helyzetben lévő város végül nem tudott élni az ajánlattal. Ezért a gróf a következő évben eladta a pusztákat Wodianer Sámuelnek.69 Ebből alakult ki Szolnok és környéke legnagyobb, az első világháború idején közel 5700 holdas uradalma. A család leányágon egészen 1945-ig birtokolta.7" Ettől kezdve a szolnokiak az új földesúrnak fizették az árendát. Wodianer jelentős befektetéssel korszerű gazdálkodást valósított meg. Többek között meghonosította a cukorrépatermelést és igyekezett annak hasznáról a szolnoki parasztgazdákat is meggyőzni. A megye más részein, így Tiszaföldvár (Martfű) határában a Podmaniczkyaktól is jelentős birtoktesteket szerzett meg. A századelőtől a reformkorig tartó korszak az alföldi zsidó közösségek stabilizálódását és gyarapodását hozta. Heves és Külső Szolnok zsidó közösségeinek létszáma több mint kétszeresére gyarapodott (918-2247 fő, 0,5- 0,9%). Egyharmaduk a gazdaságilag fejlettebb részén, a két kereskedelmi centrumban (Gyöngyös és Pásztó) élt. Külső-Szolnokot a 19. század derekáig a nemesi birtokokon spontán településsel létrejött, zömmel falusi közösségek dominálták. Az egri egyházmegye névkönyvei szerint 1816-ban már nagyobb közösségek éltek Tiszabőn (130) Füreden (104) Dévaványán (50). Ekkoriban telepedtek meg a zsidók a tiszazugi Csépán, Szolnok szomszédságában pedig Szajolban és Kőteleken. A húszas évek elején Törökszentmiklóson, Kenderesen és Burán is állandósult a zsidók jelenléte. 1830 körül már hat zsinagóga állt a A csehországi eredetű család Bács megyében, majd Szegeden telepedett le. Wodianer Sámuel 1828-ban letelepedési engedélyt kapott Pesten. 1833-ban Bécsben gyapjúosztályozót létesített és a bécsi cégeket megkerülve évi 6-7 ezer mázsa gyapjút exportált Angliába és Hollandiába. 1839-ben kitért, polgárjogot nyert és belépett a Polgári Kereskedelmi Testületbe, 1844-ben nemességet kapott. Bácskai 1989, 153-162. p., Gyömrei 1957, 250-253. p. 68 Botár 1943, 78-80. p. 69 MNL JNSZML Szolnok tjkv. 1841/12. és 1842/101. sz. A birtokon családi kriptát is emeltek, ami a megtelepedésre utal, de Wodianer Sámuel halála után a birtokot az örökösök jórészt bérletbe adták. Gazdacímtár 1911, 350. p. 32
