Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

V. Epilógus

Bécs és Bécsújhely környéki munkahelyekre, számos más helyszín mellett Floridsdorfba, Stranzendorfba és Neukirchenbe kerültek, ahol gyárakban, építkezéseken és romeltakarításon dolgoztak. 835 A front közeledtével tovább vitték őket, többségük Bergen-Belsen és Theresienstadt lágereiben szabadult fel.

A vármegye zsidóságának holokauszt idején elszenvedett emberveszteségei jelentős területi eltérést mutattak. A Szolnokról és a megye keleti területeiről deportált zsidók jelentős része elkerülte a megsemmisítő táborokat. A megyeszékhely zsidóságának többsége túlélte az üldöztetést, míg az erre a területre eső kisvárosokban a veszteség 50-60%-os volt. Ugyanakkor az áldozatok aránya a Jászságban és a Tiszazugban valamint a falusi közösségekben (akiknek minimális esélyük volt a „strasshofi” vonatokra kerülni) a 80-90%-ot, sőt esetenként ennél többet is elérte. A vármegyei zsidóság vesztesége összességében az országos átlaghoz (vidéken 78 %)836 képest valamivel kisebb volt: 60%-osra becsülhető. 1949-ben - az 1944-es területre vetítve - még tizenöt hitközségben és tizenkilenc szórványban 1657 izraelita vallású lakost írtak össze a vármegyében.837 A közösségek nagy részében azonban az istentiszteletekhez szükséges lélekszám is alig volt meg és a vallási élet néhány éven belül megszűnt. A szórványokból a túlélők lelki és megélhetési okokból is a nagyobb közösségekbe törekedtek. A gyermekek és idősek ebben a megyében viszonylag nagyobb arányban maradtak életben, de természetesen itt is megfigyelhető a korfa radikális megváltozása. A hagyományos családi szerkezet széttöredezett.838 A többi strasshofi akció által érintett vármegyéhez (és Budapesthez) hasonlóan Szolnok megyében is a nők voltak többségben a túlélők között, szemben a többi vidéki vármegyével.839

Voltak, akik a táborokból azonnal külföldre kerültek vagy Budapesten (esetleg más vidéken élő rokonoknál) folytatták életüket. A túlélők többsége azonban, becsléseim szerint több mint kétezer ember, visszatért Jász-Nagykun- Szolnok vármegyébe. Voltak, akik a hazatérés után haltak meg a deportálásban szerzett betegségükben, mások hónapokig-évekig kórházban voltak, vagy szociális intézmények segélyein tengődtek. A többség azonban óriási

Alfonz gazdatiszt igazoló nyilatkozata, MNL JNSZML lg. biz. ir., Nádor Gyula feljegyzései, Stranzendorf, 1944. augusztus. USHMMA RG 10 Acc. 2000.13.

H. B. visszaemlékezése a HDKE gyűjteményében, MZSL DEGOB 1767. jkv.

836 A Zsidó Világkongresszus adatai szerint. Braham 1997, 1248. p.

837 Az adatok forrása: Kepecs 1997, 168-169, 500-527. p.

838 Karády 1984, 71. p.

839 Kepecs 1993, 7. p.

286