Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

II. Az integráció kora (1780-1918)

szórványos adataink vannak.51 * * Figyelmük minden jövedelemforrásra kiterjedt. Kezükbe vették például a Jászság mocsaraiban szedett piócák értékesítését, amely csak első olvasatra tűnik jelentéktelen tevékenységnek: a szervezett felvásárlás és nemzetközi kapcsolatok révén 1829-1836 között országosan 6 millió ezüst forint bevételt hozott.54

A vásárokra és piacokra egyre nagyobb számban érkező zsidók szélesebb választékukkal és kedvezőbb áraikkal egyre nagyobb

vásárlóközönséget hódítottak el a boltokat fenntartó keresztény kereskedőktől. A vándorkereskedelmet szabályozó rendeleteket kijátszva a zsidó és más idegen kereskedők az ott-tartózkodásukat tilalmazó településeken

raktárhelyiségeket béreltek, és erre alapozva árultak a helységekben: „zugboltot” működtetve, piacokon kirakodva vagy házalva. Az illegális éjszakázást ritkán kockáztatták meg, inkább a városszéli fogadóban szálltak meg. Családjukhoz rendszerint csak a szombat beálltakor tértek haza.55

A Jászkunság konzervatív vezetése következetesen elutasította a zsidók jelenlétét a kerület településein. A növekvő adminisztrációs és gazdálkodási nehézségek miatt ösztönözték a magántőke bevonását, ugyanakkor ragaszkodtak a zsidók távoltartásához.56 Azonban a lakosok növekvő fogyasztási igényei és a helypénzekből származó bevétel miatt a tanácsok ellenséges attitűdje a korszak folyamán fokozatosan megváltozott. A kerületi tilalmak és a boltosok tiltakozása ellenére egyre többször fordult elő, hogy a vásárokra és a haszonbérietekbe beengedték a külső kereskedőket. Ezt a folyamatot segítették a szabad kereskedelmet pártoló állami (helytartótanácsi) határozatok. 1836-ban a kisújszállási boltosok panaszt tettek a zsidó árusok befogadása miatt a kerületi vezetésnél. A kerületi döntés megerősítette a tilalmat. Válaszul Kisújszállás tanácsa „jussai és szabadságai” védelmében deputációt küldött a nádorhoz és kérte a döntés hatálytalanítását.57 A kérelmet ekkor még elutasították, de a kerületek rendeletéi mindinkább írott malasztnak

28

1792-ben Hajdúdorogon a város hadnagya a gyapjúfelvásárlás során biztosított

előnyökért 50 rajnai forint [rénes forint, 1711-1850 között használt, 60 krajcárral

egyenértékű fizetőeszköz] „kenőpénzt” fogadott el két zsidó kereskedőtől, ezért elbocsátották állásából. Harsányi 1970a, 32-35. p.

54 Fényes 1847, 66. p.

55 Herskó 1977, 15. p.

1815-ben például a jászkun kerületi küldöttség felrótta a tanácsoknak, hogy nem elég aktívak a külső jelentkezők felkutatásában, sőt inkább házi kezelésbe veszik a haszonbérieteket, akár veszteségesen is. Ugyanakkor szigorú retorziókat helyezett kilátásba arra az esetre, ha hasonló üzletet zsidókkal kötnek. MNL JNSZML JKK jkv, 1815, 1868. sz.

57 MNL JNSZML JKK Közgy. jkv, 1836, 2404, 2086, és 2088. sz.