Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

A hiányos adatokból úgy tűnik, hogy a megyei zsidó vezetők többsége a rendkívül szűk korlátok között (bár emberi gyengeségektől, elfogultságoktól terhelten) mindent megtett a közösségek érdekében. Nem menekültek el, vállalták a közös sorsot a rájuk bízott emberekkel. A legtöbben nagy aktivitást tanúsítva igyekeztek könnyíteni a gettók helyzetén és kedvezményeket elérni a közigazgatásnál. A tanácsok kérvényeikkel, fellépésükkel valamelyest befolyásolhatták a gettók kialakítását és életkörülményeit. Mandel Sándornak például összeköttetéseivel sikerült elérnie, hogy lakásában maradhatott, és egy ideig bejáratos maradt a városházára is. Láthatólag tájékoztatták a gettósítással kapcsolatos elképzelésekről. Ezt bizonyítja, hogy a zsidó vezetők is szemrevételezték a tervbe vett helyeket és igyekeztek befolyásolni a polgármesteri hivatalt a gettók kijelölésével kapcsolatban.™0 „Méltóságos uram, ha [...] oda kihajtanak bennünket, kimegyünk valamennyien a bejárathoz, ott leülünk és ott fogunk éhen-szomjan megdögleni, mintsem tovább tartó pusztulásnak termők ki magunkat. ” - szolnoki hivatalnokok vallomásai szerint így reagált a hitközségi elnök, amikor megtudta, hogy egy üres külvárosi üzemcsarnokba akarják őket költöztetni.* 781 Más szempontok mellett ez a (korlátozott) befolyás is hozzájárult, hogy a szolnokiak zöme végül a belvárosban került gettóba.

A tanácsokon belüli konfliktusok sem voltak ritkák. Mandel Sándor a hitközségi irodát az irattárral és pénztárral együtt lakására szállíttatta át. Az idős rabbi, az ekkor már gettóban lévő Heves Kornél a zsidó tanácshoz intézett beadványban tiltakozott hatáskörének ilyetén megsértése ellen, és azzal fenyegetőzött, hogy kérvényezni fogja a hatóságoktól, illetve a Magyarországi Zsidók Szövetségétől az elnök felmentését. Ugyanekkor kérvényezte a polgármesteri hivatalban, hogy helyezzék vissza lelkészi és anyakönyvvezetői hivatalába, mivel érvelése szerint szinte naponta vannak vallásváltoztatások és a gettóban nincs módja az ezzel kapcsolatos ügyek intézésére.782 A kicsinyesnek és érthetetlennek tűnő hatásköri vita leginkább azt látszik bizonyítani, hogy az események gyorsasága nem adott lehetőséget a zsidó vezetők számára reális helyzetértékelésre, a hatalomhoz fűződő viszonyuk és bevált stratégiáik átgondolására, módosítására. Továbbra is a törvénytisztelet és lojalitás határozta meg lépéseiket, pedig a kormány intézkedései immár fizikai létüket veszélyeztették.

A szolnoki zsidó tanács jelentése, 1944. május 14. MZSL, XX-A, D 5/1., Homoki László csendőr százados pere. BFL Nb. ir. 23487/1949. 101. p.

781 Szabó Ferenc polgármester és társai pere. BFL Nb. ir. XVII/1016/1948.

Heves kérvénye ügyében a gettót felügyelő rendőrfőnök úgy határozott, hogy a mentesítés nem indokolt, mert teendőit a rabbi a gettóban is elvégezheti. MNL JNSZML Szolnok pm. ir. 13.087/1944.

238