Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

K. Júlia édesanyjával 1943 körül Jászberényben és 1946 körül Kalocsán.

Forrás: Kertész Gyűjtemény712

1944 augusztusa után a front közeledése miatt a megyében megnőtt az embermentési próbálkozások száma. Kivételezett, mentesített vagy munkaszolgálatos zsidókat bújtattak több településen. A rejtegetők valamennyien „kisemberek” voltak.713 Jászberényben dr. Németh Ferenc ügyvédet, Jászkiséren majd Tószegen Goldmann Tibort rejtegették helyi

Miután férjét 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, Júlia anyja, E. Vera (1920-1945) Szolnokról Jászberénybe költözött a szüleihez, ahol gettóba kerültek. Nagybátyja és annak keresztény rokonai segítségével kiszöktette a kislányt a gettóból: egy mosókonyha ablakán adták ki. A Kalocsán élő rokonoknál élte túl a háborút, ahol a háziasszony elkötelezetten jobboldali érzelműként volt közismert, ezért a kis jövevény nem keltett gyanút. K.J. visszaemlékezése. Kertész Gyűjtemény. E. Vera a bergen-belseni koncentrációs táborban szabadult fel súlyos betegen 1945. április 15-én. A Svéd Vöröskereszt Stockholmba szállította kórházba, a gondos ápolás ellenére július 13-án meghalt. Az apa a szovjet hadifogságból 1946-ben tért haza. Júliával Budapesten telepedtek le.

A vármegye területén működő legalább egy tucatnyi embermentő közül csak Király Vince tószegi honvéd szakaszvezető és családja kapta meg a Világ Igazainak járó kitüntetést a Jad Vasém Intézettől. Frojimovics - Molnár 2009, 212-213. p.

223