Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
a [gettójrendelet után” hívta össze a vármegyei értekezletet, ezzel időt adva beosztottjainak, hogy „a lehető legjobb és legemberségesebb elhelyezést kidolgozzák”. Hozzátette, hogy a rendelet csak a gettók kijelölését tette kötelességévé, ezért egyszer sem ellenőrizte, hogy az általa előírt közegészségügyi követelményeket betartották-e.573 Az alispánt nyilvánvalóan „cserbenhagyta emlékezete”, hiszen mindössze egyetlen munkanap telt el az április 28-i kormányrendelet és az értekezlet összehívása között. A polgármestereknek bő egy hete, a főszolgabíróknak a járásokon belüli egyeztetések miatt ennél is kevesebb idejük volt a tervezésre. A későbbiekben Alexander beismerte, hogy személyesen keresett fel több gettót, hogy a vitás esetekben az elhelyezésről határozzon. Ezeken a helyeken, a helyi lakosok tiltakozásainak hatására mindig a zsidók számára kedvezőtlen döntéseket hozott. Ekkor személyesen meggyőződhetett a gettókban uralkodó állapotokról, például szülőfalujában Kunhegyesen, ahol a zsidókat a cigánysor nyomorúságos házacskáiban zsúfolták össze.574 A vármegyei tisztikar tagjainak többsége szemben állt a német megszállással és helytelenítette a zsidókkal szemben alkalmazott módszereket. A háború előtti korszakban iskolázott hivatalnokok neveltetésében megőrződtek a konzervatív-liberális hagyomány egyes elemei. A zsidók gazdasági korlátozása megfelelt politikai ízlésüknek, fizikai üldözésük azonban semmiképpen. A morális megfontolások mellett a nácizmussal és a magyar szélsőjobboldallal szembeni álláspontjuk, és nem utolsósorban személyes kapcsolataik, érdekeik is erre motiválták őket. A megyei polgármesterek többsége az üldözöttek legalább egy részével szemben szolidáris magatartást tanúsított. Kisújszálláson Gaál János igyekezett teljesíteni a Zsidó Tanács kéréseit. A rendőrkapitánnyal együtt az elszállítás előtt figyelmeztették a zsidókat, és közreműködtek egyesek értékeinek megmentésében. Pénzes Sándor jászberényi polgármester erkölcsi aggályait az is növelte, hogy számos jó ismerőse mellett volt anyósa is a gettóba került. Pénzes halogatni próbálta a gettó létrehozását. Kezdetben a gettót nem őrizték szigorúan, részben ennek volt köszönhető, hogy a városban két alkalommal sikeres embermentés történt.575 A polgármesternek is szólt a helyi Ugar antiszemita cikke: „Az operáló kést soha nem vezeti a gyűlölet, a járványos beteget elzárják. Ez a gondolat szülte a zsidótörvényt. Ez irányítja a MNL JNSZML Nü. 5/292/1947. (dr. Szarka Gyula főszolgabíró népügyészségi vizsgálati anyaga) MNL JNSZML Szolnoki Nü. 449/1947. (Alexander Imre alispán népügyészségi vizsgálati anyaga) Az embermentési ügyekről lásd a Szemtanúk c. fejezetet. 192
