Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

egyetlen SS-altisztből és két (népi német) közkatonából álló őrség formájában voltak jelen a táborban.

A VI. csendőrkerület nyomozó alosztálya két polgári ruhás nyomozót rendelt Szolnokra „puhatolásra”, azaz nyomozásra a zsidók és keresztények közötti kapcsolatok, vagyonrejtegetés és szökések ügyében, továbbá a gyűjtőtábor őrségének ellenőrzése végett.540 Jelentéseik és a túlélők visszaemlékezései alapján részletes kép rajzolható a táborban folytatott „nyomozati tevékenységről”. A kínvallatásokat helyenként már a gettóközpontokban megkezdték, majd a gyűjtőtáborban folytatták a csendőrség és a rendőrség nyomozói. Az áldozatokat a cukorgyári őrházba illetve egy pincehelyiségbe vitték, ahol válogatott kínzásokkal igyekeztek rábírni őket elrejtett értékeik bevallására. A rejtekhelyekre szolnoki taxik szállították a csendőröket, akik nem egyszer az áldozatokkal ásatták ki személyes tárgyaikat.541 A csendőrök a középkori eljárásokat modern technológiával ötvözték: a török hódoltság idején elterjedt módon a fejjel lefelé kikötött emberek meztelen talpát ütötték illetve elektromos árammal kínozták az áldozatokat. „Amikor megláttam a ’kihallgatás ’-ról visszatámolygott egyik törökszentmiklósi kereskedő hátát, akkor értettem meg igazán a ’szíjat hasítok a hátadból!’ mondás értelmét” - írta naplójába 1945-ben egy akkor tizenöt éves szemtanú.542 Megjegyzendő, hogy ez a bánásmód korábban sem volt ritka a köztörvényes bűnelkövetők vagy politikai okokból letartóztatottak ellen. A zsidók intézményes és kollektív kriminalizálásának jeleként esetükben ezeket a módszereket tömegesen és rutinszerűen alkalmazták.543

A „nyílt nyomozás” során Szolnokon összesen 7,5 kg arany, 35,67 kg ezüst, számos értékes ruhanemű és 70 ezer pengő készpénz került elő. Az „ásatások” összeredménye a vármegyében, ha hihetünk a helyi sajtó adatainak, mintegy kétmillió pengőnyi értékkel növelte a „nemzeti vagyont”.544 * Az elszenvedett gyötrelmek és a kilátástalanság miatt a gyűjtőtáborban sokan

Takács II. Ferenc csendőr törzsőrmester és Romvári György őrmester napi jelentései Ferenczy László alezredesnek, 1944. június 19-28. MZSL 65. d. 1102. cs. 197-209. p.

541 Fűrész Mihály csendőr alhadnagy vizsgálati anyaga. ÁBTL V-9665.

Varga 1994, 90. p. Lásd még: Kaposvári 1975 és Varga 1984. A gyűjtőtáborra vonatkozóan további fontos forrásunk Ember Mária tény regénye, a Hajtűkanyar (Ember 1994), valamint a karcagi B. Fischer Klára visszaemlékezése. (Kézirat a HDKE gyűjteményében, sz.n.)

Vágó Béla becslése szerint az észak-erdélyi gettókban a férfiak 30, a nők 10 %-át vallatták ki, többségüket meg is kínozták. Vago 1966, 191. p. Lásd még: Braham 1997, 603. p.

544 Csendőrségi nyomozati jelentés, MZSL 65.1102. 202. p. és Nemzeti Jövőnk 1944. július

11. 2. p.

185