Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
döntés a főszolgabírók, illetve a községi elöljáróságok kezében volt. Jász- Nagykun-Szolnok megyében a hivatalnokok többnyire bizonytalan esetekben is inkább negatív irányba döntöttek, mintsem kockázatot vállaltak volna egyesek mentesítésével. Pedig a bonyolult jogszabályok miatt számos határeset létezett, amely lehetőséget nyújtott volna erre. A gettóba és utóbb a gyűjtőtáborba több olyan ember is bekerült, akit a fajvédő törvények szerint otthonában hagyhattak volna. A szolnoki hármas bizottságot dr. Szabó Ferenc polgármester, Bertóthy Dezső rendőrtanácsos és Homoki László százados alkotta, ők hoztak döntést a gyűjtőtáborba zárt megyei zsidóság ügyeiben is. Valószínűleg a két tiszt jelenlétének tudható be, hogy az üldözöttek még a vitás esetekben sem számíthattak kedvező döntésre. A polgármesteri hivatal iratai között található beadványokat meg sem válaszolták.518 A túlbuzgóság bizonyítéka, hogy a gyűjtőtáborok német parancsnoksága a személyi iratok átvizsgálása után (saját szempontjai alapján) több transzportból is visszaküldött egyes kivételezett illetve vegyes házas zsidókat.519 Ez a menekülési útvonal sem mindenki előtt állt nyitva, hiszen több gettóban a csendőrök minden iratot elvettek az üldözöttektől. Az idegen állampolgárságú és hontalan zsidókat a gettókból a budapesti rendőr főkapitányság fogház- és toloncügyosztályához kellett szállítani. Ez történt azzal a kisfiúval, akire a fővárosi gyermekmenhely igazgató főorvosa hívta fel a hatóságok figyelmét. Megfelelő iratok hiányában a budapesti főkapitányság a főszolgabíróra bízta annak eldöntését, hogy a fiú zsidónak tekintendő-e. Miután a rendőrorvos megvizsgálta és „külső jelek szerint” kereszténynek minősítette, visszakerülhetett kunhegyesi nevelőszüleihez.520 A deportálást elkerülő mentesítettek és vegyes házasok feje felől nem hárult el végleg a veszély. A következő hónapokban a rendőrség szigorú felügyelet alatt tartotta őket, többeket feljelentések nyomán internáltak. A mentesített szolnoki orvosokat június 20-án a csendőrkerület székhelyére vitték, ahol összesen huszonnégyen raboskodtak mostoha körülmények között Debrecen kiürítéséig.521 A megye területén eközben súlyos orvoshiány volt. A németek augusztusban ismét elkezdték a letartóztatásokat.522 Az utolsó áldozat A szolnoki hármas bizottság működéséről részletesebben lásd: Csősz 2002a, 229-230. p. Példaként lásd: Szarka Gyula főszolgabíró és Barabás Bálint községi jegyző vizsgálati anyagai. MNL JNSZML Szolnoki Nü. 292/1947. és 509/1947. 520 BFL, Nb. 1545/1948; MNL JNSZML Túrkevei r. kap. ir. 125/1944; MNL JNSZML Dévaványak. ir. 7295/1944. MNL JNSZML Szolnok v. lg. Biz. ir. 1945. 3. doboz dr. Leilei Gábor és társai Például a jászberényi dr. Bleier Jenő, akit betegágyából vittek el Budapestre, majd később Auschwitzba. Sz. Nü. 4/267/1947. (dr. Tóth Lajos rendőrtanácsos népügyészségi vizsgálati anyaga) és BFL Nb. 1900/1945. 180
