Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

gyorsan valósuljon meg.499 Az Alexander Imre által megadott öt napos költözködési határidő és a 2m2/fő férőhely arra enged következtetni, hogy ezen a téren a legnagyobb vidéki gettót, a nagyváradit tekintették mintának. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a két körzetben ugyanaz a személy képviselte az Eichmann kommandót: Theodor Dannecker SS-százados.500 Ez számos szomszédos törvényhatósághoz képest szigorúbb paramétereket jelentett. Szegeden például nyolc nap volt a határidő és a városi hatóságok kezdetben 4-6 m2 férőhellyel számoltak.501 A gettók lezárásának tervezett határidejét (május 15-16.) Jász-Nagykun-Szolnok megye nagyobb városaiban a szervezési és logisztikai nehézségek miatt nem sikerült betartani. Az összeköltöztetést a megye területén 1944. május 22-én fejezték be.

A zsidók elkülönítése és deportálása Jász-Nagykun-Szolnok megyében rendkívüli atrocitások és túlbuzgó kezdeményezések nélkül ment végbe. A tömeggyilkossághoz vezető adminisztratív lépések pontos végrehajtása volt jellemző, általában különösebb lelkesedés nélkül, de ugyanakkor szerény hatókörű és eredményű enyhítési próbálkozásokkal. A helyi polgármesterek a zsidókat többnyire az általuk sűrűbben lakott városrészekben igyekeztek elhelyezni. A bútorok, ruházat és élelem bevitelét nem korlátozták, bár ezt természetesen a szűk férőhely erősen befolyásolta. Jászberényben egy ideig nem zárták le a belvárosban létrehozott gettót, szabad volt a ki- és bejárás. A zsidók részben saját, komfortos házaikban lakhattak, ha összezsúfoltan is. Kisújszálláson a szintén a zsinagóga környékén létrehozott gettóban házanként átlagosan tíz embert helyeztek el és törekedtek az alapvető közegészségügyi követelmények betartására.502 * A szolnoki zsidók zöme is a belvárosban létesített gettóba került. Hasonló tervek születtek a többi három megyei városban is, de ezek (elsősorban a helyi lakosság tiltakozása miatt) nem valósultak meg. Karcagon és Túrkevén külterületi, szoba-konyhás házacskákból álló negyedekben, Mezőtúron egy téglagyári telephez tartozó gazdasági és lakóépületekben helyezték el a zsidókat, országos összehasonlításban viszonylag emberséges körülmények és ellátás mellett. A járások vezetői többnyire hasonló mintát követtek. Volt azonban kivétel is: a

Az értekezleten elhangzottakra lásd Szabó Ferenc szolnoki polgármester és munkatársai vallomásait saját perükben. BFL Nb. XVII/1016/1948.

A gettósítás tárgyában május 3-án kiadott nagyváradi rendelet másolatát a vármegye minden törvényhatósága megkapta. Lásd: MNL JNSZML Jászsági alsó járás

főszolgabírói ir. k.k. 225/1944.

Tóth Béla polgármester-helyettes gettóval kapcsolatos határozata, 1944. május 17. Molnár 1995, 80-82. p.

Alispáni rendelet a zsidók gettóba telepítésénél szükséges közegészségügyi rendelkezésekről. 1944. május 16. MNL JNSZML Kisújszállás pm. ir. 4566/1944.

175