Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
törvényhatósági jogú város illetve a vármegye alkotta. Utóbbiakban az operatív irányítás az alispánok kezében volt. A gettók létesítését helyi értekezletek előzték meg, ahol a közigazgatási és rendvédelmi vezetők és egyéb szakemberek (mérnök, tisztiorvos) vitatták meg a végrehajtás részleteit. A döntéseket a városokban jellemzően a polgármester és a rendőrkapitány, a járásokban a főszolgabíró és a területileg illetékes csendőrparancsnok hozták meg. Az egyes adminisztratív szintek szerepvállalása a kollaborációs hajlandóság függvényében eltérő lehetett. Az elzárt területek kialakításának szabályait a központi rendeletek nem határozták meg, csak vázlatos (részben ellentmondó) irányelveket fogalmaztak meg. Ez viszonylag nagy mozgásteret biztosított a helyi végrehajtóknak. A gettósítás ezért az erős kormányzati kontrol ellenére mindenütt a helyi viszonyoktól függő, egyedi mintázatot követett, szinte nincs példa két teljesen egyforma megoldásra. A döntésekben szerepet játszottak logisztikai elvárások (a gettó kevés költöztetéssel valósuljon meg, ne akadályozza a forgalmat, a mindennapi életet), az ellenőrizhetőség, a hadiüzemek, katonai hatóságok szempontjai és más, helyi jelentőségű megfontolások. A döntéshozók egymás megoldásaira is figyeltek, és gyakori volt a szigorúbb minták átvétele. A gettókban biztosított férőhely és ellátás valamint a beköltözésre előírt határidők tekintetében óriási különbségek voltak: az északkeleti országrész körzeti gettóiban és táboraiban volt a legsúlyosabb a helyzet, ahol esetenként kevesebb mint 1 nr jutott egy személyre, és a csomagolásra sokszor szinte csak perceket engedélyeztek.492 Az ország nagy részén kezdetben normaként fogadták el a 4 mr-t, de végül sok gettóban csak fele ekkora hely jutott. A beköltözésre 3-12 nap állt az üldözöttek rendelkezésére. A gettók rendszabályait tekintve is jelentős regionális különbségek fedezhetők fel.493 * * A gettóbeli életkörülmények és a szabályzatok különbségei nem pusztán fokozatbeli eltérést jelentettek az áldozatok sorsában. Egyfelől azért, mert a megsemmisítő táborban folytatott szelekció során korántsem volt mindegy, hogy ki milyen körülmények között töltötte a deportálást megelőző heteket, és így munkaképesnek minősült-e. Másfelől a helyi döntéseknek kulcsszerep jutott a munkaszolgálatos behívók ügyében is. A Honvédelmi Minisztérium a gettósítási akció kellős közepén az aktív korú zsidó férfiak jó részét behívta munkaszolgálatra. Ennek fő motivációja a hasznos munkaerő megmentése volt a deportálás elől. A németek és támogatóik igyekeztek meggátolni az akciót, de a behívások folytatódtak, számos katonai és 492 A legkisebb ismert férőhelyre vonatkozó adat a szatmárnémeti gettóból való. Itt a Zsidó Tanács jelentése szerint mindössze 160x40 cm, azaz 0,64 m2 jutott egy emberre. MZSL, XX-A, D 5/1. Az egyes gettókra és gyűjtőtáborokra vonatkozó adatokat lásd: Braham 2007. 173
