Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

történtek ezzel egy időben az ország számos pontján is, valószínűleg hasonló céllal és módszerekkel.461

A túszok számára vidéken a megszállók körzeti internáló táborokat hoztak létre. Az első ilyen gyűjtőhely a Nyíregyháza melletti Varjúlapos tanyán létesült. Debrecen körzetében Józsa község határában, a zsidó Hartstein família szentgyörgypusztai volt gazdaságának területén, dohányszárító pajtákban és más gazdasági épületekben állították fel a tábort. Ide az egész VI. csendőrkerület területéről gyűjtötték össze a túszokat. A foglyok szigorú katonai fegyelem alatt álltak, de viszonylag emberséges bánásmódban és ellátásban részesültek. A gyengébbeket irodai munkára fogták be, a betegek - orvos rabtársaiknak köszönhetően - gondos ápolásban részesültek.

Istentiszteleteket tartottak, kóser konyha működött, híreket, csomagokat és postát is rendszeresen kaptak, egészen június elejéig.462

1944. június 25-én váratlan ellenőrzés érkezett, a raboknak ezt megelőzően teljes levelezésüket meg kellett semmisíteniük az őrök parancsára. Feltehetőleg azért jártak el így, mert elöljárójuk, Siegfried Seidl személyesen kereste fel a tábort. Utasítására másnap a debreceni Serly téglagyárban felállított gyűjtőtáborba, majd onnan egy másik debreceni transzporttal együtt ausztriai munkatáborokba vitték őket, ami többségük számára végül az életet jelentette.463 Az említett két letartóztatási hullám ebben is különbözött: a korábban letartóztatott „politikaiak” a nagykanizsai és sárvári

internálótáborokba kerültek. A rendőrség vidéki főkapitányának április 20-ai rendelete új értelmezést adott a „keresztyéni megbocsátás” elvének, mivel erre hivatkozva kizárólag a nem zsidók ügyeinek felülvizsgálatát rendelte el. Ennek nyomán a nem zsidókat a táborokból néhány hét múlva hazaengedték. 464 A zsidó származású internáltakat azonban az első deportáló szerelvényekkel,

Lásd az 1944. május 3-i és 4-i keltezésű SS-jelentéseket. Braham 1963, Does. Nos. 261- 262.

Nádor Gyula feljegyzései és határidőnaplója, USHMMA RG 10 Acc. 2000.13. Gyula Nádor Collection. Ezt a képet erősítették meg debreceni túlélők visszaemlékezései is, lásd: Gonda 1970, 243-244. p.

Uo. Az internáltak sorsáról szóló legrészletesebb leírás szerzője egyébként nem volt a túlélők között. Nádor Gyula sok Szolnok és Hajdú megyei deportálttal együtt Ausztriából Bergen-Belsenbe került. A láger felszabadítása után Hillerslebenben halt meg végelgyengülésben, 1945. április 18-án.

173.418/1944. VII.a. sz. BM rendelet, 1944. április 21. Ez a nagykanizsai táborra vonatkozott, de egy héttel később kiterjesztették a többi internáló táborra és toloncházra. MNL JNSZML Jászsági alsó j. fősz. ir. 2517/1944.

167