Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

III. A kirekesztés évei (1918-1944)

német követeléseket. Mindez a magyar zsidóság többségét a viszonylagos biztonság illúziójába ringatta.

Hazatérő munkaszolgálatosok, menekültek, katonaként szolgáló ismerősök, rokonok révén széles körben terjedtek az információk arról, hogyan bánnak a nácik és szövetségeseik az uralmuk alatt élő zsidósággal. A helyi zsidók közül többen személyes tapasztalatokat is szerezhettek. A német bábállam Szlovák Köztársaságban végrehajtott tömeges deportálásokról (1942) például a Homonnán élő Berger Margit tájékoztatta családját. Müller Márta az ottani egyetemen tanító férjével éjjel menekült el 1941-ben Zágrábból a letartóztatások elől. Egy túlélő emlékezete szerint ekkortájt egy lengyel és szlovák menekültekből álló zsidó színtársulat vendégeskedett Jászberényben, akik szintén igyekeztek felhívni a figyelmet a fenyegető veszélyre, kevés sikerrel.419 A keleti frontról és a szomszédos országokból érkező, külhoni hittestvéreik üldöztetéséről, tömeges meggyilkolásáról érkező hírek ellenére többségében meg voltak győződve arról, hogy az ő hazájukban nem történhetnek a keleti területeken lezajlottakhoz hasonló szörnyűségek.

Az 1944-es év elején az egzisztenciát és magánéletet súlyosan érintő megszorítások, a háborús veszteségek és a megélhetési nehézségek ellenére valamelyes enyhülés regisztrálható a helyi zsidóság közérzetében. Az 1938- 1942 között sorozatban megszületett antiszemita törvényeket nem követték újabbak. Abban is sokan és joggal reménykedhettek, hogy a háborúnak hamarosan vége és már csak egy rövid nehéz időszakot kell átvészelniük. A jászberényi zsidóság körében például az 1941-es mélypont után újra növekedni kezdett a születések és házasságkötések száma és 1942-43 folyamán öt család is házépítésbe vagy bővítésbe fogott.420

A vármegyei neológ zsidóság vezetői változatlanul az államhoz fűződő feltétlen lojalitás, a közösnek vélt nemzeti célok támogatása mellett álltak ki. A hazafias álláspont emblematikus figurája az 1898-ban Szolnok rabbijává választott dr. Heves Kornél volt. Az integráció és a magyar nacionalizmus következetes híveként szembeszállt a cionista mozgalommal, és mindvégig a feltétlen hazafiság, a vallási tolerancia és megbékélés hirdetése jellemezte közéleti és lelkipásztori tevékenységét. Az egyre súlyosbodó helyzetben a feltétlen nemzethűség és hazafiság hangsúlyozását, erősítését tartotta egyedül lehetséges stratégiának. Beszédeiben a közösség tagjait kitartásra, szorgos munkára és a jogfosztások hősies eltűrésére ösztönözte. Szenvedélyes szavakkal szólt a trianoni békeszerződés ellen, lelkesen köszöntötte a magyar revízió eredményeit és csatlakozott a hivatalos ideológia kormányzót és más

1 Kertész Gyűjtemény, Müller 1993. Hálával tartozom Therese Müllemek, hogy elkészítette számomra svéd nyelvű memoárja magyar fordítását.

420 Példaként lásd: Jászberény pm. ir. 652/13.443/1943.

143