Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
Elsősorban a zsidóság legszegényebb rétegét, a kisebb településen élőket érintette az alispáni rendelkezés, amely 1940. november 1-jei hatállyal kitiltotta a zsidókat a vásárokról, búcsúkról és piacokról.388 A törvényektől leginkább sújtott kategóriába tartoztak még az alacsonyabb beosztású vagy pályakezdő hivatalnokok, szabadpályás értelmiségiek. A zsidóság politikai és közéleti befolyásának csökkenése országosan, de a megyén belül is jelentős eltéréseket mutatott. A zsidó és nem zsidó elitek erőviszonyaira és gazdasági helyzetére nézvést egyik figyelemre méltó forrásunk a legnagyobb adófizetők évente közzétett listája. Az adatok azt a feltételezést erősítik, hogy a két háború közötti időszak antiszemita légköre ellenére a zsidóság elitjének vagyoni és társadalmi helyzete stabil maradt, sőt a nagy gazdasági válság elmúltával pozícióik sok helyütt még valamelyest erősödtek is a nem zsidó helyi vezető réteghez viszonyítva. 1928-ban a 204 fős szolnoki városi képviselőtestületben például hatvanan voltak zsidó származásúak (29,4%),389 1939-ben 125 főből harmincán (24%). Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az 1929-es szabályozás értelmében a virilisták aránya 50-ről 40%-ra csökkent, a reprezentáció érdemben nem változott. Ez az arány jóval magasabb volt a többi megyei város átlagánál (17,2%). A két elit közötti hatalmi egyensúly, érdekszövetségen alapuló tolerancia részben megőrződött, és az országos átlagnál nagyobb részvételt biztosított a választott tagok között (11,6%). A második zsidótörvény értelmében a zsidók túlnyomó része (törvényhatósági jogú városokban 93,9%, megyei városokban 86,2%) elveszítette helyhatósági választójogát. Zsidó legtöbb adófizetőként többé nem lehetett a törvényhatósági bizottság tagja. Ez a kisebb településeken többnyire azt jelentette, hogy csak maroknyi kivételezett zsidó maradt az önkormányzatokban (megyei városokban: 17,2 helyett 3%). A nagyvárosok törvényhatósági bizottságaiban pozícióik többségét meg tudták őrizni (14,4 helyett 9%), különösen Budapesten (20,9 helyett 14,5%). Feltehetőleg azért, mert itt koncentrálódott a zsidóság asszimiláns, mentesítéseket élvező elitje. Hasonló okból Szolnokon is viszonylag többen (heten, 9%) tudták megőrizni a tagságukat, szemben a megye többi részével, ahol csak egy-két kivételt találunk.390 Ebben a keresztény vallású zsidók magas számaránya (10% körül, 132 A vármegye alispánja, Alexander Imre 27.823/1940. sz. rendeletében arra hivatkozott, hogy számos törvényhatóság ezt már megtette és így félő, hogy a „zsidó árusok az eddiginél is jobban elárasztják a vármegyét. ” Lásd: Jász Hirlap, 1940. október 26. 2. p. A választott tagok között 86-ból 10, a virilisták között 100-ból 48, a tisztviselői karban 18-ból 3 (dr. Elek István tisztiorvos, dr. Halász Sándor tiszti ügyész, Varsányi Pál jegyző, mindhárman keresztény vallásúak voltak). Kerekes 1929. 390 Az adatokat lásd: Karsai 2004, 1298-1301. p.
