Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
Az első zsidótörvény hatásai a Jász-Nagykun-Szolnok megyei zsidóság körében csak mérsékelt formában, vagy nem azonnal jelentkeztek. Szolnok kivételével itt alig voltak nagyvállalatok, másrészt az erőteljes demográfiai csökkenés miatt az új zsidó generációk csekélyebb mértékben teremtettek munkaerő-felesleget.374 A törvény rendelkezéseit felmenő rendszerben hajtották végre, illetve igyekeztek megkerülni. A második zsidótörvény közvetlen társadalmi hatásai már jóval súlyosabbak voltak, különösen az alsó középosztálybeli és a vidéki zsidóság körében.375 A 20%-os foglalkozási kvótát az értelmiségi szakmákban a zsidók országos arányszámának megfelelő 6%-ra (egyes esetekben 12%) csökkentették (9.§). A vidéken szinte kizárólagos súlyú kisvállalkozások számára ez azt jelentette, hogy az ötnél kevesebb értelmiségit foglalkoztató cégek egy kivételével el kellett hogy bocsássák zsidó alkalmazottaikat (17.§). Mivel a zsidó kereskedelmi és ipari vállalatok többségében zsidókat foglalkoztattak, a legtöbb vállalkozás meg kellett hogy váljon néhány szakembertől. Hasonló arányt állapítottak meg a zsidók számára kiállítható iparengedélyek terén. Ez gyakorlatilag teljes tilalommal volt egyenértékű, hiszen a kereskedők és iparosok száma Magyarország minden nagyobb településén meghaladta a 6%-ot, akár többszörösen is (14.§). Az állami egyedáruság alá eső cikkek árusításának tilalma (12.§), súlyosan megrendítette sok vidéki kiskereskedő, elsősorban a falusi szatócsok és kocsmárosok (valamint szén- és fakereskedők, vendéglősök) egzisztenciáját, hiszen készletük zömét ilyen áruk (alkohol, dohány, só, cukor, olaj és tüzelőanyag) alkották. Az általános demográfiai csökkenés és a diszkriminatív birtokpolitika mellett ez is hozzájárult a kisebb zsidó közösségek elnéptelenedéséhez. Az események sajátos paradoxonja, hogy miközben az antiszemita közbeszéd a nagyvárosok, különösen Budapest „elzsidósodását” kárhoztatta, a zsidóellenes politika a (munkalehetőséget, védelmet, szociális hálót kereső) zsidókat növekvő mértékben tette városlakóvá. A törvény megtiltotta, hogy zsidók számára iparengedélyt vagy iparigazolványt adjanak ki mindaddig, amíg az adott településen a zsidók részére kiadott engedélyek száma 6 százalék alá nem csökken (14.§). Noha a kereskedelem- és közlekedésügyi, vagy az iparügyi miniszter a törvény A törvények első áldozatai valószínűleg a szolnoki nagy cégek fiatalabb tisztviselői voltak. Neumann Imrét például 1938. december 31-ével bocsátották el a Cukorgyártól. MNL JNSZML Szolnok megyei III. sz. lg. biz. ir. 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról. Magyar Törvénytár, 1939. 129-148. p. Zsidónak tekintették azt, aki „őmaga, vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja” illetve az volt, továbbá „a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait. ” 128
