Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
A viszonylagos toleranciának fontos tényezői voltak a társadalmi egyesületek. A középosztály számára az ipartestület, az elit számára a kaszinó jelentette a szorosabb társas élet helyszínét. A visszaemlékezések alátámasztják, hogy a kollegialitás, a közös érdekek és a szakmai tekintély olykor felülírták a politikai és ideológiai elkötelezettségeket. Egy jászberényi zsidó család leszármazottja például felidézte, hogy elhunyt nagyapja sírjánál 1939-ben díszőrséget álltak az ipartestület nyilas formaruhás tagjai, a családtagok nagy megrökönyödésére.358 Szolnokon és Jászberényben a karitatív és kulturális tevékenységet folytató nőegyletek jó kapcsolatokat ápoltak, és gyakran látogatták egymás rendezvényeit. A Jászberényi Keresztény Nőegylet 1879-es megalakulásától kezdve hatvan esztendőn keresztül zsidó jogászt foglalkoztatott.359 A gimnáziumok tanári karának egy része is megőrizte az első világháború előtti időszak felekezeti megbékélést hirdető, szabadelvű légkörét. Az ellenforradalmi rendszer antiliberális világképének megfelelően hatalomra jutása után röviddel intézkedett a szabadkőműves szervezetek betiltásáról. Ezért hivatalosan a szolnoki páholy is megszűnt.360 1932-ben Szolnokon megalakult a hasonlóan liberális felfogású, felekezeti megbékélést és toleranciát hirdető, amerikai eredetű Rotary Club. Ennek működése szintén az antiszemita korszellem helyi közéleti hatását mérséklő tényező volt. A nem zsidó városi elit számos tagja rotarysta volt, köztük képviselőtestületi tagok, tanárok, újságírók, vállalatvezetők. A zsidó hitközség elnöke, de több prominens kitért zsidó üzletember és értelmiségi is tagja volt a klubnak.361 A zsidó és nem zsidó középosztály tagjai, akik gyakran iskolatársak voltak a helyi középiskolákban (olykor az elemiben és az egyetemeken is), felnőtt korukban fenntartották az érintkezést az ipartestületben, a kaszinóban és a polgári élet más színterein. Közös vadászatokat, összejöveteleket, kártya-partikat tartottak, még a háború esztendeiben is. Fontos hozzátenni, hogy a visszaemlékezések tükrében ez országos összehasonlításban ugyan toleráns és korrekt, de távolságtartó és formális viszony volt. A szolnoki felső középosztályba tartozó zsidók törzshelye a Nemzeti Kávéház, a tisztviselői elité a Tisza Szálló volt. Utóbbi helyen örömmel fogadtak egyes prominens zsidókat, és az előbbibe is betértek B. György visszaemlékezése. Kertész Gyűjtemény. Scheftsik 1935, 149. p. továbbá Jász Hírlap, 1924. március 9. 2. p. A rendelet indokolása szerint a szabadkőműves páholyok az „alapszabályaikban kitűzött, kormány hatósági lag is törvényesen elismert céljaik és feladatuk megvalósítása helyett, a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak a kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket”. 1550/1920. res. sz. BM rendelet, 1920. május 18. Jancsó Lajos művésztelepi igazgató ügye. MNL JNSZML Szolnok v. lg. Biz. ir. 1376/1949. 125
