Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

III. A kirekesztés évei (1918-1944)

több mint öt).334 Szolnok zsidó közösségének létszáma ennek ellenére 1920 után sem csökkent, sőt a harmincas években jelentős növekedésbe fordult. Történelmi maximumát 1941-ben érte el (2590 fő, az 1910-ben regisztrált 2062-vel szemben). A többi megyei városban 1930 után is folytatódott a visszaesés, vallási irányzattól függetlenül (Jászberény, Karcag, Túrkeve 15% körül, Mezőtúr, Kisújszállás 30% felett).

A szolnoki izraelita elemi iskola első osztályos diákjainak csoportképe Madarász Lipót tanítóval, 1933.335 Forrás: Cseh Géza magángyűjteménye

A demográfiai csökkenés együtt járt a „védekező” iskolázási stratégiával. Ez azt jelentette, hogy egyre több szülő állami vagy keresztény felekezeti (túlnyomórészt katolikus) iskolába küldte gyermekeit a zsidó elemi helyett. Ez szerte a megyében az izraelita iskolák válságához vezetett. Jászberényben az 1920-as évek elején még három tanár oktatott négy osztályt, míg az évtized végétől már csak egy összevont osztály működött, negyvennél kevesebb diákkal.336 Az 1934/35-ös tanévben Jász-Nagykun-Szolnok megyében

117

Szolnoki Zsidó Hitközség irattára, születési anyakönyvek, 1876-1943.

A keresztény középosztályból is egyesek a színvonalas oktatást biztosító zsidó iskolába járatták gyermekeiket. A képen látható osztályból legalább heten nem zsidók voltak. Madarász Lipótot 1944-ben tanítványai egy részével együtt Auschwitzban ölték meg.

A képviselő-testület már 1925-ben elutasította az izraelita iskola segély iránti kérelmét, mivel úgy vélték, hogy a tanulók száma (44) nem teszi indokolttá két tanerő alkalmazását. Lásd: Jász Hírlap, 1925. január 18. 1. p.