Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - I. A Jászkun Kerület a polgári forradalom előtt
privilégiumok értelmezése körüli vitákban robbantak ki, azok módosítása soha nem vetődött fel. 4. A kiváltságok védelme miatt 1745 után a jászkunok az országos nemességgel, az államhatalommal és a dinasztiával való konfliktust nem vállalták fel. Féltették feudális, a polgári fejlődéssel hosszabb távon összeegyeztethetetlen előjogaikat, és ezek megtartását csak a feudális, gyakran nemzeti érdekeket is sértő, konzervatív uralkodói hatalomtól remélhették. Ebbe az irányba hatott a nádori jogkör kerületi jelentősége, imponálóan közvetlen, „patriarchális” jellege is, ami a Habsburg dinasztia egyes tagjaihoz (Albert szász herceg, Sándor Lipót és József főhercegek) fűződő személyi-érzelmi kapcsolatokban is megnyilvánult.6 A felsorolt okok is magyarázzák, hogy a Jászkunságban 1745 után végeredményben egy korábban élesen antifeudális mozgalom fokozatos „feudalizálódása” zajlott le, pontosabban egy kései közeledési kísérlet a feudalizmus országos rendszeréhez, osztályszerkezetéhez. Ennek során a helyi társadalom vezető csoportjainak (redemptusok) fő célkitűzése az 1790-es évekre teljes nemesi szabadság megszerzése, egyéni biztosítása lett, ami némileg hasonlít a korabeli Hajdúság törekvéseihez. A rendi és felsőbb elutasítás után ez a szándék módosult, és kialakult egy burkolt igény a redemptusok jogi helyzetének az országos nemesekéhez való közelítésére. Mindazonáltal az 1810- es évekre ez is sikertelenül végződött. E folyamatot az állami és helyi terhek változása, növekedése is erősítette. így a nádori tiszteletdíj, az emelkedő hadiadó, a só- és terményszállítás mellé, a háborúk idején rendkívüli pénz- és terményszolgáltatások járultak. Új belső kiadások is megjelentek (háziadó, pótadók, közmunkák), miközben egyes jogok gyakorlását (szabad bormérés) már a redemptusok körében is korlátozni kellett. Átalakult a fő kötelezettség, a katonaállítás is. A francia háborúkig ez a nemesi felkelésekhez 600-1000 lovassal történő hozzájámlást (részleges felkelés) jelentette, de 1792-től az országgyűlés által megajánlott rendszeres újoncállítás már a jászkunokat is terhelte. Csak annyi engedményt kaptak, hogy újoncaikat kizárólag a magyar huszárezredekhez sorozták. Végül 1801-ben létrejött a 12. „Nádor” huszárezred, melynek állományát jó fél évszázadig a „szabad kerületek” (a Jászkunság és a Hajdúság) adták. A nemesi felkelést (300, 1000 lovassal) ugyan még utóbb is rendszeresen felállították, de már inkább csak rendfenntartásra alkalmazták. Ennek nyomán az 1820-as évektől a redemptusság fő törekvésévé a kiváltságokban foglalt nemesi jogok és kötelezettségek (nemesi felkelés) egészének a birtokos rétegek számára történő kisajátítása, míg a jobbágyi jellegű 6 BAGI Gábor 1991. 65-66. p.; SZABÓ László 1981. 129-145. p. 12
