Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN
(Német Lovagrend, Pesti Invalidusház) nem tudták a népességet teljes jobbágyi alávetésbe kényszeríteni. Nem alakultak ki robotoltató földesúri majorságok, a helybeliek taksafizető jobbágynak minősültek, akik évente egy összegben váltották meg terheiket. A helyzetet bonyolította egyes katonai kötelezettségek továbbélése: Habsburg királyaink még az eladatás alatt is mozgósítottak jászkun csapatokat (1717/18, 1735, 1741/45) nemesi felkelés címén.3 Végül az osztrák örökösödési háború miatt Mária Terézia 1745. május 6- án engedélyezte a jászkunok számára a megváltakozást, vagy redemptiót. Ennek értelmében a lakosok kötelezték magukat az eladatási összeg megtérítésére, vállalták 1.000 lovas kiállítását, a későbbiekre pedig a hadiadó, a jászkunok grófjának és bírájának számító nádor tiszteletdíjának fizetését, a királyi szolgáltatások teljesítését, és az ország nemesi felkeléseiben való részvételt. Cserébe jórészt visszakapták kiváltságaikat, megszűnt földesúri alávetettségük, és az ország önálló törvényhatósággal bíró, személyileg szabad lakosai lettek. A redemptio egyszerre volt a földesúri alávetésből való felszabadulás, feudális jogvisszaszerzés, de többen az első magyarországi örökváltságnak is tekintik.4 A redemptióval azonos tudatúvá, mentalitásúvá vált a jászkun parasztság, ám jogilag véglegesen két részre szakadt. Kialakult egy megváltakozásban részt vett, és szabadparaszti birtokot szerző redemptus birtokos, és egy abból kimaradt birtoktalan irredemptus réteg. A megváltott földekből, a visszanyert jogokból a részesedés alapja a redemptiós összeghez való hozzájárulás lett, a redemptus jogok pedig a váltott birtokhoz voltak kötve. A közlegelőket az irredemptusok csak fubér (terragium) fizetése mellett használhatták, a jászkun kiváltságokkal (rév- és vámmentesség, szabad bormérés) pedig nem élhettek. Ez alól még a nemeseknek sem volt kivétel. 1745-től a polgári fejlődés számos részeleme létezett a Jászkunságban, ám a polgári viszonyok kialakulásáról nem beszélhetünk. A redemptio elkerülhetetlenül azzal járt, hogy a feudális környezetben a megváltott földre a jászkun parasztság tehetős része feudális előjogokat szerzett, amelyek végül nem a helyi társadalom és törvényeinek demokratizálódása (azaz a polgári fejlődéssel kapcsolatba hozható privilegiális elvek - törvény előtti egyenlőség, közös teherviselés, népképviselet - mind szélesebb csoportokra történő kiteijesztése), hanem annak fokozatos rendies (jogi) tagolódása, és az előjogok alapján történő elkülönülése irányában hatottak. Még akkor is ezt kell mondanunk, ha a Jászság és a két Kunság feudális személyi függést nem ismerő lakosságának életmódja, 3 KISS József 1979.; Uő. 1992.; BOTKA János 2000. 78-82. p.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2005. 35-45. p. 4 BAGI Gábor 1995. 22-48. p.; Uő. 1998. 29-30. p.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2005. 47-58. p. 10
