Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - II. A Jászkun Kerület a forradalom és szabadságharc alatt
E rendelkezés időszerűsége a Nagykunságban már a Perczel-hadtest januári megjelenésekor megfigyelhető, bár a majd’ 20.000 katona élelmezése mellett a szállításuk is terhelte a lakosokat. Kunmadarason már 15-én népgyűlést kellett tartani a napi 100-150 szekér és a sok élelmiszer kiszolgáltatása miatt. Végül a lakosság a helyzetet elfogadta, sőt kimondták, hogy a helyüket elhagyó tisztviselők többé nem viselhetnek közhivatalt. Túrkevéről január közepétől csak napi 20-40 szekeret kért Perczel, ám 28-ra ez a szám 100 fölé emelkedett.126 Ezzel azonban még nem értek véget a nagy csapatmozgások. A honvédelem szervezése során Kossuth még január 4-én Csányi Lászlóhoz fordult a kun szabadcsapatok ügyében. Megjegyezte, a „kunok közt a szabad csapatok alakulására... nagy hajlam mutatkozik, sőt maga sürgeti a népfelkelést. ” Ezért javasolta egy nemzetőr őrnagy küldését Karcagra, majd 14- én Bihar, Szabolcs és Heves megyék, a Jászkunság, a Hajdúság, Debrecen, Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét városok számára népfelkelést hirdetett. Feladatul szabta az élelem elrejtését, az ellenség nyugtalanítását, egyes csapatai megsemmisítését, utánpótlása elfogását, és a honvédség hadmozdulatainak segítését. Mivel azonban ekkorra már a törvényhatóság majd’ fele megszállás alatt volt, ezt nem lehetett végrehajtani.127 Január 12-én Kossuth Takács Istvánnak adott megbízást egy portyázó lovascsapat toborzására a két Kunságban és Pest megyében. Takács azonnal állami lovakat kért, mivel a 17-ig beállt 163 nagykunból csak 37-nek volt lova (bár a többi is lovas, csikós vagy lovászfiú volt). Ezzel elérte Kossuth rosszallását, aki jelezte, hogy csak a sérült állatok utáni kártérítésbe egyezhet bele, mivel a jó lovakat a reguláris huszárezredek kapják. Takács működésével annyira elégedetlen volt, hogy még 31 -én a megbízatását visszavonta. Mivel a „Népfelkelésnek a Kunságon tárgya nincs”, a lóval beállókat Mezőtúrra Mesterházy őrnagyhoz küldette, a négy évre beállt 26 főt pedig Debrecenbe.128 Szentkirályi és Pethes árulási ügye mellett Szolnok császári megszállása után, Szilárdfi (Standhaft) Jakab és Józsa Mihály kunszentmártoni szenátorok is kínos helyzetbe kerültek, mivel január közepén Bozóky Alajos aljegyző kíséretében jelentkeztek Ottinger vezérőrnagynál. Valójában a város küldötteiként érkeztek, mivel a császáriakról olyan hírek terjedtek el, hogy rabolnak, és a 18-40 éves férfiakat kiviszik az országból. A tábornok nem követelt a várostól hadisarcot, ám átadott egy tanácsnak szóló levelet. Miután ezt hazavitték, más nap a' bíróság eleibe kik közt némelyek feladata az üldöztetés volt, idéztettünk, hol Tóth István által meg is dorgáltattunk mondván 126 Uo. Túrkeve, Vegyes ir. 2/1849. és 7/1849. sz.; KORMOS László 1967. 111-112. p.; ELEK György 1998. 59-61. p. 127 Uo. Jászkun Kerület, 1849-es Bizottmányi ir. 37/1849. sz.; BARTA István 1953. 33. p.; SÜLI Attila 2003. 140. p. 128 BARTA István 1953. 102., 161., 277-278. p. 51
