Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
FORRÁSOK - AZ OROSZ INVÁZIÓ
Dessewffy Arisztid /: rokonom volt :/ tábornokoktól barátságos kézszorítások közt búcsút véve /: többé egymást nem láttuk :/ 4 óra felé jász alkapitány úrnál ebédeltem, hol ott a megyei tisztviselőkön kívül, a többi közt herczeg Woronieczky őrnagy és több más Visocky seregbeli törzs és főtiszt urakkal, az szép művelt házi asszony által magyarosan megvendégeltettünk, növelé kedélyeink felderítését, a háziúrnak valóban nagy szépségű két hajadon ángyának (nagynénjének) jelenléte is. Ebéd előtt a többi közt bírtam volt magamnak egy pár kémet is szerezni, kitől azonban egyetlen Perczel seregét illető jelentésnél többet a szentágotai táboromban nem vettem. ... Esteli hét órakor indultam egymagám, Hrenyó János nevű legényemmel, ki mezőtúri származású volt, Jászberényből Szolnokra igen jó előfogaton, ahová Jánoshidán, Újszászon keresztül hajnal felé meg is érkeztem, s a tér közepén levő nagy vendéglőben megszálltam. ... Az elsorolt események után teendőim legelseje volt, magamnak a Nagykunság felől híreket szerezni, a hallottakat egymással összehasonlítani, a hírek egymástóli eltéréseiből hasznos következtetéseket vonni, mihamarább pedig magamnak jó előfogatot rendelni, mi végett rendeletemet előmutatandó kormánybiztos úrhoz siettem, tilos lévén t.i. tudtán kívül, a Tiszáni átkelés. Kormánybiztos úrnál és a városházánál ennek utána többféle szárnyaló, a tiszántúli részt érdeklő hírek tudomására jöttem, innen a szolnoki nemzetőrseregi őrnagy úr látogatására jöttem, ki szinte nehány hírrel megörvendeztetett. Feljegyeztem magamnak Lenkey tudósításait is, de leginkább akartam a nagyfogadói pincérnek, mint olyas embernek, ki a jöttment vendégektől legtöbbet hallhata, csevegéseire figyelmezni. Visszatérvén a vendégfogadóba, jászberényi kocsisom által, ki vissza vala indulandó, írtam volt Hegedűs jász alkapitány úrnak, neki a kerület és a haza érdekét újólag szívére kötvén megparancsoltam, miképp a kerületet az ellenség előnyomulása hírére, mindaddig felelősség terhe mellett oda ne hagyja, amíg az a kerületbe tényleg be nem tört, megakadályozni óhajtván ezúton, a tisztviselők tovább álltával, a nép közt az ellenség közelében kitömi szokott rémületet és rendetlenséget. Levelem bevégezte után a vendégszobába mentem ebédelendő, holott több főtisztek között Kálmán Lajos őrnagy ismerősömmel találkoztam, aki karcagi térparancsnok létére, bizonyos Pák és Nagy nevű honvéd hadnagy urakkal, éppen megérkezvén, menekülőbe lévén az előrenyomult muszkák elől. Ezen főtiszt urak Perczelnek abbeli parancsára, melynek folytán, minden Tiszántúl találandó hadnépet vezényletem alá helyezett, embereim lévén, miután magamat velők minőségembe megismertettem, velem való rögtöni elutazási parancsomat, kész örömest fogadták, mire Pák hadnagy urat segédtisztemül neveztem ki. Nagy hadnagy urat ellenben, miután megtudtam, hogy az ágyúkezelésben némileg jártas, az ágyú melletti munka sürgetése, és annak táboromba 309
