Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
FORRÁSOK - A JÁSZKUNSÁG KÉT HADSEREG ÜTKÖZŐPONTJÁBAN
JNSZML Túrkeve, Vegyes ir. 7/1849. sz. Egy oldalas, aláírt irat, kívül vörös viaszpecsét. 133. Az OHB felhívása a Kiskunság népéhez Debrecen, 1849. január 28. „Eljutottak a nemzetgyűléshez, a kormányhoz önöknek lelkes szózatai uraim! onnan a Duna partjaitól. A hazaszeretetnek szent hangja villámsebesen rezg át az ősi földnek téréin, miként a támadó nap fénye szétárad a láthatáron első sugarával. Hazafiui meleg örömmel karoljuk fel önöknek magunkhoz, ezredéves nemzetiségükhöz hű hazaszeretetüknek nyilatkozatait, büszkeségei hallottuk, miként önök érezve, hogy legdrágább kincsük, szabadságuk, nemzeti életük, melyet nem rég törvény és királyi esküszó szentesítettek, hitszegően, gáládul, erőhatalommal szándékoltatik eltiportatni, érezve, miként magyarnak nincs élete, ha szabadon fügetlenül nem élhet ezer éves földén, melyért őseink vére folyt, s melyben a honszerző apák hamvai nyugosznak, érezve ezeket, és tudva mi vár önökre, mi vár mindnyájunkra, ha a magyar nemzet megsemmisítésére összeesküdött ellenség ifjú szabadságunk romjain diadalünnepet ülhetne, felemelék kaijaikat, hogy megmentség tűzhelyeiket, megvédeni segítsék a megtámadott nemzet életét. Őszintén örülünk e szép tapasztalásnak, de meg nem lepett bennünket, mi vártuk ezt, hittük, meg valánk győződve, hogy Kiskunság lelkes népe nem lehet más, mint magyar. Igen, vártuk, mert az nem lehet, hogy Alpár és Pusztaszer közel vidékén lakó kun nép, hódolva nyújtsa nyakát a katonai zsarnok kardja alá. Azon nép nem görbedhet szolgává, a mig közte egy ép kar van, melynek áldásdús földjét honszerző apáink szent hamvai dicsőítik. Árpád a honszerző, Alpámál verte ki Zalánt e hazából, Pusztaszeren hozták dicső őseink az első nemzeti törvényeket, s vérük ontása mellett mondák a hűség esküjét, és azon törvények szelleme nem halt ki a körülfekvő síkon lakó utódok szivéből, mert megőrzék a földet, megtartották maiglan. Megtartották önök uraim! a 150 éves török iga alatt, üssék fel önök történetünknek azon lapját, melyen apáik dicsősége van jegyezve, keressék fel önök azon halmot, melyet máig is Ráczhalomnak hívnak, hol önök közelapái ezrenként konczolák, fel Rákóczi alatt az ellenséget, mely ősi tűzhelyükre mert szentségtelen lábakkal lépni, üssék fel önök az 1702-ik év s a következő évek eseményeit, midőn a császár a Jász és Kunkerületeket idegen hatalomnak, a német rendnek, portékaként akará eladni, fegyvert ragadának, Rákóczi 234
