Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
FORRÁSOK - A JÁSZKUNSÁG KÉT HADSEREG ÜTKÖZŐPONTJÁBAN
közönség ajánlkozott a nép megegyezésével beszerezni. Ennek lön aztán következése, hogy deczember utolján a toborzás megkezdésekor magában Kisújszálláson egy nap 80 egyén állott be, és nem néhány hónapra, hanem a nemzet harcza végeztéig. A többi községek sem maradtak hátra, de fájdalom a Hongyűlés január 1-én Debreczenbe vonulása s az ezt kisérő szomorú kömyül állások a Nagykun Kerületek erejét máskép vevék igénybe - Isten ne adjon nekik többé oly napokat. Ekkor én befutottam a Kerületet, biztattam a népet, így igyekezetem lelket önteni beléjök, s felszólítani őket különösen az előfogatosok pontos kiállítására. És Karcag, Kisújszállás, Túrkevi, Madaras és Kunhegyesnek egy nap alatt 3000, mond háromezer fogatja várta a vonuló Hongyűlés, Kormány és Hadsereg parancsait. Keserves e napokra emlékezni, de én kalapot emelek a nagykun polgárok hazafias készsége előtt, s a haza közfájdalma után legkeservesebben esett, midőn e népet január 12-én költ tábori élelmezési kormánybiztosi kinevezésem következtében elhagynom kelletett. Azonban nem hagytam el a tisztelt kerületekből kitűzött állást január 15-ig. Ekkor már Perczel tábornok a végcsapattal Kisújszállásra jött, az ellen néhány lovassai Törökszentmiklósig jöttek. És én nehéz szívvel bár, de 15-ike éjjelén indultam Balmazújvárosra, hol azóta működöm. Van szerencsém a f.sz. alatti kinevezésemet vissza várólag a tisztelt kerületeknek bemutatni. Éreztem, sőt tudtam, hogy ily roppant foglalkozásra sem erőm sem tapasztalásom, írtam a Honvédelmi Bizottmánynak, hogy bennem a jóakaraton kívül semmi képesség nincs, könyörögtem, bocsássanak engem kisded megyei körömbe, ezt vagyok én képes csak betölteni, de hijjában a bizottmány bennem bízott, s nekem a bizalom parancs, ha mindjárt megszakasztana is. Én gondolám a hazának nem annyira tapasztalt és ügyes főre, mint tán jóakaratra, meleg szívre, s fáradhatatlan karokra van szüksége, s ezeknek - keblem szerénységével legyen említve - birtokában hívén magamat: már hála az égnek három hónapon keresztül van szerencsém úgy működni, hogy legalább panasz reám sem alulról sem felülről nem érkezett, sőt midőn egy részről - olykor 46000-nyi - katonaság igényei fedeztettek, más részről a polgárság jó hangulatát vissza állítani s az el kerülhetett visszaélések ütötte sebeket orvosolnom sikerült. Még most is itt vagyok munkahalmaz közt s a kezelésem alatti roppant sommákróli számadással járó felelősség terhe alatt, és bár csüggedve nem, de nehéz szívvel sóhajtozva önökhöz vissza térni, kiket hozzám a hazafiság, testvériség és hivataloskodás drága kötelei csatolnak. Mert tisztelt Kerületek! Én még most is Önök tisztviselőjének tartom magamat, s ha önök vissza parancsolnak - legyen az bár legkisebb állás - én önök társa, a 221
