Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)

FORRÁSOK - A HONVÉDELMI HÁBORÚ KIBONTAKOZÁSA

Az első lovasgyakorlatok hevederrel leszorított pokróczülésen történtek. Lovaink nagyobbrészt 3-4 éves csikók lévén, melyeket leginkább az alföld végtelen síkjain tanyázó vadménesekből fogdostattak össze, képzelhetni, mily bajjal járt azoknak megszelídítése, a lovas gyakorlatoknál eleinte újonczaink igen sűrűn hullottak a földre, s lovaink első felnyergelése nem kis fáradságunkba került, valódi tűzpróbát azonban akkor álltunk ki lovainkkal együtt, midőn végre mindnyájan kardot kaptunk, azt felkötöttük s lóra ültünk, különösen pedig akkor, midőn vezényszóra egyszerre kardot kellett rántani, mely nagy csörömpöléssel járván, szilaj csikaink egy perez alatt megrémülve futottak szét, s ember volt, ki nyeregben maradhatott.

Felszerelésünk meglehetős lassú volt, mert késő hideg őszig egyenruhánk vászon foszlánkából állott, s ez késleltető oly igen síkra szállásunkat.

Végre a honvédelmi bizottmánytól rendelet érkezett, hogy a már teljesen felszerelt Lehel ezred századai Arad alá siessenek, hol lovasságra égető szükség van. Három század rögtön meg is indíttatott Jászberénybe, hol a csapat egyesült. December 4-én mentét és csákót is kaptunk, s már ekként teljesen fölszerelve, utunkat gyors menetekben folytattuk.

Kiindulásunk első pontjától kezdve már is a hadi mozgalmakra kártékonyán ható akadályokra lehetett következtetni, ugyanis Jász-Apátitól Jász-Berényig, négy alföldi magyar mérföld hosszú utunkban, még pedig esős és sáros időben, s oly tájon, hol a műutat csak híréből ismerik, s hol a fekete televény földtalaj, ha hosszas esőzéstől felázik, csaknem járhatatlanná válik ... mind a mellett ... a masírozó huszár csapatot mindkét oldalról egy második csapat kisérte, de koránt sem fegyveresen, hanem háti batyukkal megrakva, a súly alatt gömyedezett, de azért elszánt kitartást tanúsított.

E mellék csapatban egy férfit sem lehetett látni, egészen nőnemből állott ez, kiknek mindegyike századunk valamely legénye nejének, nővérének, vagy pedig közeli rokonának vallotta magát, állítván, hogy kedves övéiket csak Jász- Berényig kisérik, hol búcsút vesznek tőlük, s ismét visszatérnek tűzhelyeikhez, ez azonban nem történt, mert ezen elszánt nők a föld éj szaki vagy déli sarkára is készek lettek volna a sereget követni ...

Második állomásunk Tisza-Földvár, harmadik Szentes, negyedik Orosháza volt, hol kard kiköszörülésre a legelső parancsot vettük, s hol jó- vagy balvégzetünk több napon át visszatartott. Velünk együtt Bittó kormánybiztos is odaérkezett, sőt Szolnokról a csapattal együtt utazott, s a neki adott hatalmánál fogva Orosházán feltartóztatott bennünket, hova a nemzetőrség kiállítása s az adó rendbehozatala végett küldetett, leginkább pedig e város lakosságának a kormány rendelkezései iránt lecsillapítása végett.”

POTEMKIN Ödön 1867. 6-9. p.

203