Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
A JÁSZKUN KERÜLET 1848/49-BEN - I. A Jászkun Kerület a polgári forradalom előtt
A Jászkunság igazgatási rendszere a redemptiot követően nyerte el végleges formáját. Ennek három szintje különült el, a hármas kerületi (generális), a külön kerületi (partikuláris), valamint legalul az egyes közösségeké. A Hármas Kerület élén a nádor által külső törvényhatóságokból kinevezett nádori főkapitány állt, akinek szerepe - bár tényleges jogköre, hatalma nagyobb volt - a vármegyei főispánéhoz hasonlítható. Helyettesét, a nádori alkapitányt a nádor (olykor helyi javaslat alapján) a helybeli tisztviselők közül jelölte ki. Bár e tisztség nem választott volt, és a főkapitánynak is jobban alá volt rendelve, leginkább mégis az alispánokéhoz hasonlítható. Mindkét hivatal élethosszig szólt. A hármas kerületi (generális) tisztségek között az írásos ügyeket intéző jegyzők, a jogi szerepkört betöltő fiskálisok, a táblabírák, adószedők, számvevők stb. a megyék igazgatásánál is megtalálhatók. Munkájukat fizetett tisztviselők (orvos, mérnök) és alkalmazottak segítették. A törvényhatóság fő szerve a kerületi közgyűlés volt. Ezt a 25 közösség főbírái, jegyzői alkották a generális és partikuláris tisztviselőkkel, és valamennyien szavazati joggal rendelkeztek. A három partikuláris tisztikar az egyes kerületeket irányította. Élükön a kerületi kapitány állt, akit a közösségek és a nádor jelölése után a kerületi gyűlések választottak. Ez a megyei szolgabírák szintjét jelentette, bár hatáskörük azokét meghaladta. A kerületekben is voltak választott tisztviselők (esküdt, biztos), fizetettek és szolgaszemélyzet. A partikuláris gyűlésen a kerületi kapitány alatt a kerületi magisztrátus, a települések képviselői és egyes generális tisztviselők vehettek részt. Az alsó szintet a települések alkották, amelyek szervezete (főbíró, jegyző, tanács, külső tanács, szegődtetettek) alapvetően megfelelt a vármegyei mezővárosokénak. Az igazgatás három szintje bíróságként is működött, ahonnan a nádorhoz lehetett fellebbezni.8 Bár a kerületi igazgatás demokratikusabb elveken nyugodott a nemesi vármegyéknél, bajai a reformkorra láthatóvá váltak. A közösségekben a tanácstagok vérségi kapcsolatai a választásokat formálissá tették, sőt a tanácstagválasztásból a lakosságot kizárták. Csökkent a kisebb tanácsok szerepe is. A partikuláris és generális szinten a tiszteletbeli nádori táblabírói cím gyakori nádori adományozása a tisztikarnak lehetőséget teremtett, hogy leszavazhassa a közösségek képviselőit. Az indulatokat csak fokozta a választott tisztviselők I. 2. Az igazgatás és az országgyűlési képviselet problémái 8 Uő. 1991. 49-52. p.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1995. 37-112. p.; Uő. 2005. 119-134. p. 15
