Bagi Gábor: Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun kerületben - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 11. (Szolnok, 2009)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ E kiadványban - mely az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából jelenik meg - a sajátos, szabadparaszti fejlődésű Jászkun Kerület korabeli történetével kapcsolatos fontosabb forrásokat adjuk közre. Ezek döntően Szolnokon, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban találhatók, amely az 1745-1876 között létezett önálló törvényhatóság központi iratait őrzi. Esetenként azonban kénytelenek voltunk ezeket kiegészíteni már közzétett forrásokkal, visszaemlékezésekkel, naplókkal, valamint korabeli újságcikkekkel. Erre alapvetően két okból kényszerültünk. Egyrészt azért, mert az 1876-ban felszámolt Jászkun Kerület kiskun településeinek anyagai a területileg illetékes megyék (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Kiskun) levéltáraiba kerültek át, sőt azóta egyes válogatásokat közzé is tettek. Mivel azonban a Kiskunság a szabadságharc alatt a törvényhatóság fontos részét képezte, az ottani események bemutatásától nem tekinthetünk el. A másik ok a Jászkunság levéltári forrásainak pusztulásában keresendő, ami jórészt a XX. század világégéseinek következménye. Sajnos ez a települések és a központi szervek iratanyagát is komolyan, bár nem egyformán érintette. A Jászkun Kerület tájegységeit vizsgálva a legtragikusabb helyzet a Jászságban figyelhető meg. Itt jórészt épen maradt Jászberény, Jászapáti és Jászkisér levéltára, de Jászalsószentgyörgy, Jászdózsa, Jászjákóhalma és Jásztelek (Mihálytelek) esetében már igen komoly hiányok vannak. Ezekkel szemben Jászárokszállás, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru és Jászladány szinte teljes 1944 előtti anyaga megsemmisült. Némileg jobb a helyzet a Nagykunságban, ahol Túrkeve, Kisújszállás és Kunszentmárton forrásai szinte teljesen megmaradtak. Ezeknél kevésbé volt szerencsés Kunhegyes és Kunmadaras, ahol mára ugyancsak komoly irategyüttesek pusztultak el. Végezetül Karcagon - állítólag az 1950-es évek eleji sajátos hozzáállás miatt - jórészt csak a jegyzőkönyvek maradtak meg. Furcsa a helyzet a Jászkun Kerület központi szerveinél is. Ezek 1745 és 1848 között - főképp az időszak második felében - rendkívül gazdag, jórészt ép iratanyaggal rendelkeznek, ám 1848-tól 1876-ig - a törvényhatóság felszámolásáig és Jász-Nagykun-Szolnok, valamint a többi megyék kialakításáig - csak pár folyómétemyi töredék maradt meg, mégpedig igen egyenetlen megoszlásban. A forradalom és a szabadságharc kapcsán ugyan a Kerületi Bizottmány iratai közel egy folyóméter terjedelemben rendelkezésre állnak, ám itt is jelentősek a hiányok. Ez azonban nemcsak a források pusztulásával magyarázható. A Jászkun Kerület egyes részei a szabadságharc bizonyos 7
