Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
megborotválkoztam, az ünnepre mostam egypár darabot, lassan eltelt és várjuk a vacsorát, közben írtam egy lapot haza. Vacsora krumpligulyás, elég jó volt, utána lefeküdtem a fedezékbe. Eltelt István király napja. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy semmi bajom, jól vagyok. írjatok sokat, csókolok mindenkit, titeket is szeretettel a távolból, férjed és apud. Üdvözlet mindenkinek. László Drága édes Lacikám! Kívánom, hogy soraim a legjobb egészségben találjon. Drága életem, szomorú hírt közlök veled. A segédkormányzó úr 18-án, repülőtámadás során, hősi halált halt. Nagyon gyászolja Magyarországon mindenki. Bizony nagy megdöbbenést keltett. Nagyon vigyázz magadra. Nagyon sokat gondolunk rád. Ilikém mondja: elment Apuka messzire. A múltkor látta, hogy sírok, azt mondta, ne sírj, jön apuka haza. Csókolunk szeretettel, hű feleséged, Ilonka. 1942. Vili. 21. péntek Hamar eltelt az éjszaka, otthon voltam álmomban. Ötkor keltünk, utána reggeli, mindenkinek kávé, utána rendet kell csinálnom, mosok is, hamar megszárad, ebéd leves, hús rizzsel. Rossz újságot hallottam, hogy csinálni kell jó fedezéket, mert tovább fogunk itt maradni,53 elég szomorú délután, harckocsi ellen kell árkokat ásni, majd lassan eltelt az idő. Vacsora tea és halkonzerv, utána takarodó. Drága édes Lacikám! Éppen most haragszom, hogy ez a Domonyi képzeld, 50 pengő 40 fillért követel, valami elmaradást, amikor én mindig kiegyenlítettem a hozott italokat. De most megírtam neki, érthet belőle. A másik meg szintén 50 pengő valamennyi forgalmi adót követel, ez a borellenőr. Én úgy gondolom, bemegyek, vagy beírok, hogy majd ha te hazajössz, intézed, én nálad nélkül ilyesmikre egy fillért sem fizetek. Én ezekhez nem értek, nem is intézem. Velem nem sokra megy, az biztos. Azt csak gondolják, hogy nincs férfi, és ilyesmikbe belerángatnak, pedig nagyon tévednek. Életem, írjál. Csókolunk számtalanszor, hű feleséged, Ilonka. 53 A magyar és a német hadvezetés az oroszok korotojaki és az urivi hídfőállásait kívánta felszámolni, amely nagy veszteségek árán sem sikerült. 54
