Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
szenet és a fát. De azért nem örülnék semminek sem annyira, mint ha téged láthatnálak. Drága életem, most kaptam Mariska nénitől (Kakuk Györgyné) levelet, majd jön sógorom szüretre. Lacikám, hol vetted a hordós kenőcsöt, írd meg nekem minél előbb. Különben jól vagyunk, csak nagyon vigyázz magadra. Csókolunk számtalanszor, hű feleséged és kicsi lányod, Ilonka. 1942. Vili. 6. csütörtök Ma három órakor keltünk, szintén indulunk tovább, ma is 25 km van előttünk, nagyon nehezemre esik a gyaloglás, se gyalog, se kocsin nem jó, nagyon gyengének érzem magam. Kilenc órakor volt reggeli egy szelet vajas kenyér, azzal voltam három óráig, akkor értünk egy nagyobb városba, a város alatti nagy erdőben szálltunk meg. Ebéd sárgarépa leves, egy kicsit ettem a levéből és elmentem orvoshoz. Megvizsgált, hideg borogatást rendelt, amelyet én tettem magamra. Gondoltam, odahaza ez másképpen lenne, volna, aki rám tenné a borogatást és betakarna, így aludtam reggelig, egy kicsit gyenge volt az éjszakám. Kedves Lacikám! Húszadikán keltezett lapodat megkaptam. Hála Istennek, hogy egészséges vagy. Anyukám a héten beteg volt. Tudod, a búzát mérték, és nem volt ember, ő cipelte a zsákokat föl a mázsára, le a mázsáról, és megdagadt a gyomra. Most már hála Istennek, teljesen egészséges. Rabb Gyuláné azt mondta neki, hogy Dancsó néni jobban bírja, mint sok ember. De azért neki is megártott. Kedves Lacikám, csomagot nem vesznek fel a postán, a kétszázon fölüli tábori számra. Ilonkát nagyon bántja, azt mondja legalább csak a dianát tudná elküldeni. Már érnek a szőlők, jó lenne pár tőke Csabagyöngyét elküldeni, azt hiszem, jól esne. De mit csináljunk, ha nem lehet? Üdvözletünket küldjük az ismerős katonáknak, téged sokszor csókolunk: anyukám (Dancsó Istvánná ), mamám (özv. Soós Lászlóné ) és húgod, Marika (Dancsó Mária). 1942. Vili. 7. péntek Ma pihenőnap van, hét órakor van ébresztő, én gyengélkedek, eléggé rosszul érzem magam. Ma volt az első nap, amikor oly árvának éreztem magam. Ilyenkor tudja meg az ember, mit ér egy kis feleség jóságos keze, aki mindent megcsinál, ha az ember beteg. Itt ebben az elhagyatottságban nincs semmi, amivel az ember kezelhetné magát, ilyenkor érezzük legjobban az otthon hiányát. Majd lassan dél lett, leves 42
