Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS

1942. VII. 8. szerda

Korán keltünk és mindjárt indulás, most kezdődött még a rossz út, rettenetes homoktenger mindenfelé és az út össze van lőve. Egy faluban szálltunk meg, nagyon hitvány község, még vizet is alig találtunk, végre sikerült jól lemosakodnunk, megborotválkoztam. Vacsora és korán takarodó.21

Drága édes Lacikám!

Kívánom, hogy soraim jó egészségben találjon. Drága szívem, most jött meg a lapod. Lacikám, szívem, mosolygom, hogy írod, már négy lapot küldtél, én neked a 24-diket is elküldtem. Szívem, üzenj te is a rádióban. Ilikém is írni akar apucinak, itt ül a pulton (az üzletben) eszi a meggyet. Csókolunk sok szeretettel, Ilimmel együtt, hű feleséged, Ilonka.

1942. VII. 9. csütörtök

Reggel 2 órakor ébresztő és készülünk az indulásra 35 km a mai út. Az út elég jó volt, egy nagyvárosba értünk, amin meglátszott az a nagy harc, ami itt dúlt. Leégett felében szálltunk meg, sátort vertünk. Ebéd sárgarépa és konzerv, utána megmosakodtam és várjuk a vacsorát. Vacsora tea és vaj, elég jó, utána sátorba heverünk, és haza gondolunk, hogy is vannak odahaza, jó volna hazalátni, de sajnos nem lehet erről a messzi-messzi földről.

Feladó: özv. Dancsó Istvánná22

Kedves Öcsém, a lapodat megkaptam, melynek nagyon megörültem, hogy megemlékeztél rólunk. Tudatom veled kedvesem, hogy Mariskám elállt marokszedőnek Szabó Marci után a Tópartra. 1 q búza, 1 q rozs és még nem tudom, hogy 5 pengőre vagy 6-ra. Nagyon meleg van, kellene egy kis eső. A szőlő szép, a tiétek is, én felkötöztem. A kis Ili is ott volt mindig velem, ő is segített. Mióta itt hált nálam, azóta ahányszor jövök haza,

21 A falusi házak gerendákból készültek, nád vagy szalmatetővel. A nagy szegénység mély benyomást tett a katonákra. Az egyik falusi házba betérve egy idős ember így köszöntötte a honvédeket: Jó estét magyarok. A csodálkozó kérdésre elmesélte, hogy az első világháborúban fogságba esett, és egy Baja melletti tanyán dolgozott hadifogolyként és ott tanult meg magyarul. A ház berendezését nagyon szegényesnek találták, a gyalulatlan fából készült asztalon, pádon és ágyon kívül más bútor nem volt. A napló írója megkérdezte, hogy miért nem rendezi be a szobáját úgy, ahogy azt Magyarországon látta. Az ukrán férfi elmondta, ha szép bútorai lettek volna, akkor ő, mint burzsuj már régen valamelyik büntető lágerben raboskodna. A megtermelt terményekből is, csak az előírás szerinti fejadagot tarthatták meg.

22 Nővére, Soós Mária.

25