Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
FÜGGELÉK
A másodikként született Mária (Dancsó Istvánné 1902-1967) után, az 1910. február 27-én világra jött fiú - a napló írója - ismét a László nevet kapta. A gyermekkor és a pályaválasztás időszaka Tiszainokáról - a faluból - Soós László és G. Nagy Mária két gyermekével 1912 végén költözött be a kisasszonyszőllői házba. Erre az időre a Bodnár dűlő benépesült, a felépített lakóházakban 7-8 család már itt lakott, a szomszédos községekből a szőlőiket művelők pedig kunyhókat építettek.228 A szépen formálódó közösség életében, a nagyon sok családot érintő traumát, az I. világháború kitörését követő katonai behívások okozták A katonai mozgósítás első hullámában a családfő is megkapta behívóját. A honvéd gyalogos 1914 őszén utolsó szabadságra még hazalátogatott. Az ötödik éves fiúnak apjáról ez az egy emléke maradt. Az asztalra ültetett kisfiúnak az édesapja még befűzte az egyik cipőjét, aztán édesanyjával együtt elkísérték a 44-es útig, és ott eltűnt a szemük elől - örökre. A túlélő bajtársak szerint Galíciában egy akna elvitte mindkét lábát. A falubeli Liszkai szomszéd még vizet vitt neki a tábori kórházba, majd támadtak az oroszok és a kórház az ellenség kezére került.229 A családfő elvesztését követően, a két gyermek felnevelésének gondja az anyára hárult. A megélhetésüket a ház melletti szőlő és a Tiszainoka határában lévő 1,5 hold szántó biztosította. A félárva fiú, Merk Andor tanító kezei alatt - egy tüdőgyulladást követő hosszú betegeskedés miatt az első osztályt megismételve - kitűnően fejezte be népiskolai tanulmányait, majd egy évet várva Kunszentmártonba, Kiss Bálint asztalos mesterhez inasnak szegődött. A sok furészeléstől és gyalulástól megizmosodott, 179 cm magas fiú felszabadulása után, 1932 tavaszáig segédként a Hirsch Andor kunszentmártoni épület- és műbútorasztalos műhelyében dolgozott. A tényleges katonai szolgálatra szóló behívóját 1932 májusában kapta meg és egy évig a kecskeméti 13. tüzérosztálynál szolgált, mint lövegkezelő. 228 Tiszakürt lakosságának közel fele tanyákon élt. A legnépesebb külterület, Kisasszonyszöllő mellett a falu határát az alábbi nagyobb részek alkották: Cukros, Kurázsszőlő, Muszájszőlő, Korhányszőlő, Öregszőlő, Tüzesszőlő, Nyomástanya, Tópart, Cserke és Bogaras. A jelentős homoki szőlőtelepítés eredményeként az 1930-as évekre a falu 10.055 kát. hold területéből 2.109 holdon már szőlőskerteket műveltek. Az így, tanyás települési szerkezetben létrehozott ültetvények között, nagyságát tekintve, ez a tiszakürti szőlőterület volt a legnagyobb Jász- Nagykun-Szolnok vármegyében. 229 A napló írója ezzel az emlékkel küzdve látogatta meg 1943 januárjában, a kitörés napján, az osztrogozsszki katonai kórházban fekvő, sebesült bajtársait, most ő volt, aki vizet és élelmet vitt a reménytelen helyzetben lévőknek. Az egész frontszolgálatából élete végéig az volt a legfájóbb emléke, hogy ezeken az embereken nem tudtak segíteni. 197
