Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
FÜGGELÉK
Egy volt iskolaépületben szálltunk meg. Ekkor már csak egy ágyúnk volt üzemképes, három tönkrement, az egész várost három ágyú védte, ezekkel tartottuk vissza a gyors körülzárást. Január 19-én este gyülekeztünk a város közepén és éjfélkor indult meg a vegyes katonaoszlop a kitörésre. A városban több nagy kötözőhely volt, ezek mind tele voltak sebesült katonákkal, ezek mind ott maradtak, hogy mi lett velük, nem tudom. A városban rengeteg áru volt felhalmozva, ezek nagy részét felrobbantották, felbecsülhetetlen értékű áru ment tönkre a robbantással. Utána jöttek a szenvedés napjai, minden nap 50-60 kilométert gyalogoltunk nagy hóban és 40 fokos hidegben. Néha volt egy nap pihenő, amikor meg tudtunk mosakodni, és magunkat rendbe hozni. Az a monda terjedt el, hogy március 15-éré hazahoznak bennünket, de sajnos ebből nem lett semmi. A 15-ét egy kis faluban töltöttük, diadalkaput csináltunk és így ünnepeltünk. Itt három nap pihenőnk volt, ezt a helyet nem felejtem soha, ugyanis a szállásunk ki volt jelölve, és mikor el akartuk foglalni, jött az asszonyka, hogy ne menjünk oda, mert az édesanyja nagyon beteg, haldoklik. Én mondtam neki, hogy mi nem bántjuk, de nekünk ez a szállás van kijelölve. Hárman voltunk, mi a földön, szalmán feküdtünk. Másnap kiderült, hogy nem is beteg a nagymama, csak azért mondták, hogy ne menjünk oda. Mondtam az asszonykának, hogy mi nem bántjuk őket, örülünk, hogy házban lehetünk. Később már megbarátkoztunk a családdal, megnézegette a fényképeket, és elkérte a feleségem fényképét, azt mondta, fog imádkozni, hogy segítsen haza a jó Isten. Az ebédet úgy hoztuk, hogy nekik is jutott belőle. Három nap után elbúcsúztunk, és megsiratott bennünket. Utána még nagyon sok út állt előttünk, mire elértünk arra a helyre, ahol vonatot kaptunk. Végre eljött az a nap is, és egy kis faluban kaptunk vonatot. Nagy öröm volt számunkra, hogy jöhetünk haza. Május 22-én értünk Kecskemétre, ahol az egész város fogadott bennünket. Sok családnak rossz napja volt, mert nem jött az, akit várt. A Nagytemplom előtt fogadott bennünket a polgármester, hosszú fogadóbeszédet mondott, utána bevonultunk a Rudolf laktanyába, ünnepi ebéd volt, utána kaptunk eltávozást. 195
