Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
kaptunk hat cigarettát, 11 szem cukrot négy és fél szivart. A vacsora leves és konzerv, utána melegedtünk és kártyáztunk hét óráig, majd takarodó. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is kívánok. Ilonkám most egy kicsit soká írok, de nem voltam otthon 10 napig és innen nem lehetett. Holnap megyünk haza, már alig várom, mert remélem, lesz egy pár levelem. Azokra én majd válaszolok. Mostanában álmomban sokat vagyok otthon, nincs tán valami baj? Kézcsókom Mamának, Mariékat is csókolom, titeket is szeretettel, a távolból hű férjed és apud, aki sokat gondol rátok. Csókolom Zsiga bátyámat is, és üdvözlök mindenkit. Ilonkám 10 napig ne küldj él semmit, majd megírom, miért! László 1942. XI. 15. vasárnap Az éjjel elég jól aludtam, nem volt semmi veszély. Ötkor keltünk, reggeli kávé, és az urak készültek az utolsó tanórára, ma már talán megszabadulunk, ha valahogy el tudunk menni. A hideg élelmet kikaptuk holnap estig, most összepakoltunk, és várjuk az urakat hazajönni. Az idő meggyengült, úgy látszik hó lesz. Az urak megjöttek 11 órakor, de már ma nem tudunk hazamenni, majd holnap jön értünk a kocsi. így megebédeltünk, vajat és mézet, jóllaktunk. Utána hárman elmentek, még hárman maradtunk, most töltjük az időt, beszélgetünk, így telt el a vasárnap délután. Este kaptunk borsófőzeléket, majd úgy hét órakor lefeküdtünk. Jó meleg van idebenn. 1942. XI 16. hétfő Az éjjel jót aludtunk, nem volt semmi baj. Öt után keltem, felhoztam a kávét és megreggeliztünk konzervből. Már várjuk a kocsit, mikor jön értünk, már szeretnék repülni, mert biztosan van egy csomó levelem. Tíz óra tájt jött meg a kocsi, tizenegykor indultunk, egy kicsit romantikus volt az utazás, mert a lovak nem akartak menni, fél útról egy autó vitt haza bennünket. Az úton bementünk a kantinba egy féldecire. Ott hallottuk, hogy mi megyünk egy hét múlva szabadságra. Az őrmester még ugrált is örömében, énrólam nem is szólok, hogy milyen meglepetés volt. Az úton már odahaza képzeltem magam, hazaérve is ezzel az újsággal fogadtak. Megvacsoráztunk, nemsoká fekvés, közben még kaptam hat levelet, 125
