Soós László: Soós László doni naplója és levelezése 1942-1943 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 10. (Szolnok, 2007)
NAPLÓBEJEGYZÉSEK – LEVELEZÉS
Az éjjel hamar eltelt, otthon voltam és nagyon boldog voltam álmomban, hogy láthattam az enyémeket. Öt órakor ébresztő, a reggeli kávé, elég keserű. Nyolc órára megyünk templomba, tábori istentiszteletre, ott találkoztam a Liszkai106 (Ferenc) fiúval. Onnan mire hazajöttünk, tizenegy óra, elmentünk még az irodára, kész lett az ebéd: zableves és tészta, rozslisztből gyúrták, mind összeállt, alig lehet belőle enni. Lekvár van rajta, mind az ember szájpadlására ragad. Ilyen a mi vasárnapi ebédünk. Utána elmentem az osztályirodába, közben bementem Baliához, és eltelt az idő egészen estig, hazamentem, nemsokára vacsora, burgonyagulyás, elég jó volt. Most várják a fiúk, mikor megyünk a postára, mert azt mondták, hogy ma este jön levél, de nem jött, így nem kellett menni. Esik az eső egész délután, sár és víz van mindenütt. Szépen lefeküdtünk, így telt el a vasárnap. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is szeretettel kívánok. Ilonkám, megkaptam azt a lapot, amelyben írod, hogy anyósom megjött, és gyalog jött ki az állomásról (Kunszentmártonból). Nem táviratozott hamarább, és az a kár, hogy olyan kis időre jött. Különös újság nincs, jól vagyok. Ha a ruhákat nem küldted el, ne küldd, csak ilyen 10 dekás csomagot lehet küldeni. Jöhet cukor és keksz. Csókolom Mamát, Mariékat és titeket szeretettel, a te aputok, László. Drága Ilonkám és Csöpikém! Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, melyet nektek is kívánok. Életem (Aczél) Misiről már nem tudok semmit, majd érdeklődni fogok. Ha lehet, én is írok Ilikének, hogy jó legyen. Apuci már nagyon szeretné látni, majd csak lassan megéljük azt is. Ilonkám, a házról nem írtál semmit, hogy készül-e már. Olyan kis csomagot többet is lehet küldeni, olyan 10 dekás, cukor az jöhet. Itt már rossz idő van, esik az eső. Csókolom Mamát, Mariékat, titeket is szeretettel, a távolból hű férjed és apud, László. Drága édes Lacikám! A nagy kedvetlenségtől nem is tudok mit írni. Lacikám, azt hallottam, hogy nem lesz felváltás. Ebben a hónapban még nem kaptam tőled levelet. Haj, Istenem, de meguntam már az egyedüllétet! Semmi nem tud 1942. X. 18. vasárnap 106 Tiszainokai lakos. 105
