Csönge Attila: A Magyar Kommunista Párt iratai Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1945-1948 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 9. (Szolnok, 2007)

koronázni, az komoly politikai siker lesz számunkra, mert ellentéteink a Kisgazda Párttal csak annyiban vannak, hogy a párt elnöke az, ki a kíváncsi és izgága kommunistákban ellenséget lát, félti fekete üzleteit. A járási rendőrség tisztikara 17 személyből áll. Ebből 5 kommunista, 8 szocdem, 4 kisgazda ill. párton kívüli. A közrendőrök száma 34. Ebből 7 kommunista. A Községi Képviselőtestület 40 tagból áll. Az öt párt egyenként 6-6 taggal van képviselve, 10 tagság a szakszervezetek között oszlik meg, ennek fele szocdem. Földmunkás szakszervezetünk taglétszáma 230. Madisz 2 hete van megalakítva, taglétszám 45. Földigénylő bizottságunk továbbra is működik, vezeti az ügyeket, ellenőrzi a vetést. A község határában nincs vetetlen terület. _*_ Tisztelt Elvtársak! Az alábbiakban kívánunk hozzászólni az általános kérdésekhez: Vidéki szervezeteink lényegesen különböznek az ipari gócpontok, főváros és környéki szervezetektől. Vidéken, különösen a községekben és kisközségekben ritkán találunk munkásmozgalmi múlttal rendelkező embereket. Itt a politikai múlt Magyar Élet Párt - vagy nyilas párttagságot jelent. Van ugyan egy egészen más eset, mikor egyesek „üldöztetést szenvedtek az elvükért". Ez nagyon szépen hangzik, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy miképpen nem lehet az embert „lovaggá ütni", azonképpen nem lehet „kommunistává" verni senkit. Ez elég baj, mert ezek az elvtársak - pedig jól tudjuk, itt faluszerte könnyen járt a csendőrostor - sokan vannak és azt hiszik, ők a legjobb kommunisták, az első időben magukhoz ragadták a vezetést és bizony nehéz volt őket sértődöttség nélkül félreállítani, ha kellett - és gyakran kellett. A fővárosból ideérkező első szervezők az ilyen esetekben nagy segítséget jelentettek. A második-harmadik szervezőkről azonban hamar kiderült, hogy nem azonos elvek szerint járnak el. Nem egyszer kaptunk ellentmondó utasításokat. Hibának tartjuk, hogy a szervezők megbízása rövid időre szól. Olyan községekben, ahol a helybeli tagok között egy nincs, akinek szervezeti múltja volna, nem elég párnapos, sokszor még párhetes segítség sem. Ilyen esetben betelepítésre van szükség. Mikor is a betelepített elvtársnak kellő súllyal kell rendelkeznie. Abszolút fegyelmezetlen embereket a szervezeti fegyelemre és pártfegyelemre szoktatni nem lehet egyik napról a másikra. Nem elég kiadni az utasításokat, mert a pártfegyelmet nem ismerő emberek másnapra szépen elfelejtenek mindent. A mindenképpen erőszakolt magas taglétszám súlyosabb hiba. Eddig Budapesten csak azt kérdezték tőlünk, hány tagja van a szervezetnek? De hogy milyen körülmények között van az alacsony taglétszám, azt vegyük figyelembe! Mert pl. itt Jászapátin könnyű lett volna már eddig is elérni a 200-as létszámot, ha a minőségre nem néznénk. Sokan vannak könnyen élők, feketézők, akik szívesen átmázolnák a cégtáblát, de nem engedjük meg nekik. Az igazán közénk valók lassan jönnek, botorkálva, de mi segítünk nekik és pár héttel később, mégis elérjük a 200-as taglétszámot, anélkül hogy szervezetünk politikai súlyát 317