Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)
a tetejét, majd 1937-ben teljesen átalakították. A 160 tonnás jármű hossza 31, szélessége 7 m-re csökkent, és már csak homokot és kavicsot szállított. 195 Közlekedtek dereglyék a Körösön is. 1903-ban egy mezőtúri lakos faépítésű dereglye használatára kért engedélyt. Szeghalomtól-Csongrádig tervezte az áruszállítást. A 14 m hosszú, 3 m széles kis hajó 100 q burgonyát, ősszel pedig ugyanennyi homokot vihetett. A hajó vontatására két napszámost fogadott fel, akik kötelekkel húzták a vízen a járművet. Gőzhajók a Tiszán 1846 nyarán a Tisza folyó csendjét furcsa zaj verte fel, egy gőzhajó úszott a vízen. A „Pannónia" gőzös fedélzetén utazó Széchenyi István nem is sejtette, hogy útja új korszakot nyit, amely gyökeresen megváltoztatja a Tisza környéki emberek életét. Széchenyi már 1833. augusztus 31. és szeptember 3. között hajózott a Tisza alsó szakaszán Szegedig, a Duna Gőzhajózási Társaság „I. Ferenc" gőzhajóján. A gróf 1845 augusztusától a Helytartótanács kötelékében megszervezett Közlekedési Bizottság elnöke lett, s figyelme ekkor fordult a Tisza-szabályozás felé. A belső vámok eltörlése a gabonaexport várható növelését jelentette, ami szabályozott folyókon való olcsó szállítási lehetőséget igényelt. Ezért Széchenyi vízszabályozó társulatok létrehozását tartotta célszerűnek. 196 Az egész Tisza-völgyre kiterjedő társulat létrehozásához, elsősorban az érdekelt birtokosokat kellett megnyerni. Ezért 1845-ben - az árvíz utáni hangulatot kihasználva - propagandaútra indult a Tisza-völgybe. Széchenyi 1845 szeptember-októberében Sátoraljaújhelyen, Vásárosnaményben, Debrecenben, Tiszadobon, Szolnokon és Szegeden a megyék és a birtokosok megbízottaival értekezett. Az út teljes sikerrel zárult, s 1846 januárjában megalakult a Tiszavölgyi Társulat. Széchenyi úgy vélte, a szabályozásokkal a Tisza alkalmassá válik a gőzhajóközlekedésre is. Ezért elhatározta, következő útját a Tiszán gőzhajón teszi meg, hogy megmutassa a vidék népének annak előnyeit. A hajótúrát jól előkészítette. 1846. június 14-én a Jászkun Kerülethez írt levelében arra kérte annak közönségét, hogy a hajózást gátló rönköket távolítsák el. Az utat a „Buda" nevű gőzössel tervezte, de végül a 163 tonnás, 36 LE-s „Pannóniával" indultak. Széchenyit elkísérte Pietro Paleocapa is. 197 A hajó 1846. július 16-án érkezett Szegedre, majd Csongrád és Szentes érintésével haladt Szolnok irányába. A SZML Alispáni ir. 3156/1940. FALK Miksa: Széchenyi István gróf és kora. Pest, 1868. 218-219. p. Magyarország története 1790-1848. 2. köt. Bp. 1980. 955-957. p. 85
