Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

lehetett folytatni. A bérkocsinak két típusa alakult ki, az egyfogatú konflis és a kétfogatú fiáker. A megyeszékhelyen a századfordulón tucatszámra várakoztak a bérkocsik a vasútállomásnál és a középületek előtt. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a modern személyszállítást a néhány fő befogadására alkalmas bérkocsik nem képesek ellátni. Szolnokon 1892-ben lóvasutat akart létesíteni Jágócsi Péterffy Zsigmond. Az ötletet 1897-ben újra felvetette Fáy Béla pusztamonostori földbirtokos. Az I. világháborút megelőző években, a lóvasút helyett villamost akartak építeni. Az elképzelések közül egyik sem valósult meg.

96 A villamosvonal terve nagy vitákat váltott ki a városban, melyet a korabeli sajtó is tükrözött. A kormánypárti Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok egyértelműen a villamos építését támogatta. A cikkíró szerint, a személypályaudvar és az Alcsi vasúti megálló között közlekedő villamost évente egymillió ember venné igénybe, s így a beruházás (ami elsősorban a pálya kiépítését jelenti) néhány év alatt megtérülne.

97 Az ellenzéki Tiszavidéki Újságban 1909. febr. 21-én Kossik Ödön a villamosépítés hátrányait mutatta be. Ellenezte a tervet, mert az rendkívül nagy tőkebefektetést igényel. Ehelyett 3 hatüléses automobil (taxi) és autó omnibuszok forgalomba állítását javasolta, a megyeháztól a személypályaudvarig húzódó útvonalon. Kossik szerint a környező településekre is lehetne autóbuszokat indítani, így a SzolnokRákóczifalva, Szolnok-Besenyszög-Tiszasüly és a Szolnok-Nagykörű-Kőtelek vonalakon. Ugyancsak felvetette, hogy a villamosvasút helyett olcsóbb, „felső vezetékes sín nélküli villamos gépkocsi járatokat" indítsanak. Ez a trolibuszközlekedés az újságíró szerint a Bécs melletti Klosterneuburgban kiválóan bevált. Az ötlet utóbb 1931-ben is felvetődött Szolnokon, de egyik terv sem valósult meg.

98 A városi tömegközlekedést lebonyolító autóbuszok Magyarországon nem a fővárosban, hanem Aradon, Dél-Magyarország egyik népes, iparilag fejlett városában álltak üzembe 1908-ban.

99 Bécsben csak 5 évvel később 1913-ban, Budapesten pedig csak 1915-ben indult meg a rendszeres autóbuszMagyar Törvénytár. 1884-1886. évi törvényczikkek. Bp. 1897. 1884. évi XVII. te. „Ipartörvény". CSEH G. 1982.40-41. p.; - SZML Közig. Biz. ir. I 38/1897. Jász-Nagykun-Szolnok, 1909. febr. 11. Tiszavidék, 1909. febr. 11. BÁLINT Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-vállalat története. In: Városi Közlekedés, 1990. 2. sz. 109-112. p. 52