Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

aki útközben fújta az esetleges kitérést követelő postakürtöt. Erre a rossz utak miatt volt szükség, egy esős időben történő kitérés esetén a kitérő kocsija kerékagyig süllyedt a sárba. A csomagokat elismervény ellenében vették át az utasoktól. A személyszállító járatok néha fedett csarnokból, néha a postaház tornácairól indultak. A fekete-sárga színű delizsánszok több utas befogadására szolgáló társaskocsik voltak. Belsejükben öt, később kilenc személynek volt ülőhelye. Fedetlen hely jutott még mellettük két személynek. A kocsi belsejében külön rekeszben szállították a postaküldeményeket, a csomagokat, a tetején pedig az utasok poggyászait. Amikor nagyobb pénzösszeget szállítottak, a küldeményt fegyveres katonák is kísérték. Ezek a járművek kb. 9-10 km/h sebességgel haladtak. 1823-ban Ottenfeld Miksa, az udvari posta igazgatója fontos újítással jelentkezett, s könnyűszerkezetű, éjjel is közlekedő gyorskocsit ajánlott. Az új kocsi típus hamar kedveltté vált, és a levélposta szállítására is bevezették. Ezek a járművek már kilenc személyt tudtak a belsejükben szállítani, ezenkívül volt még két fedetlen hely is. A lovakat a kocsis minden esetben a bakról hajtotta. Itt helyezték el az ülés alatt a két pisztolyt, és egy kardot is a rablótámadás elhárítására. A kocsi belsejében párnázott ülések voltak, üveg ablakok, zárható ajtók és függönyök. 1824-től kezdve a levélgyűjtőhelyekből postamesterségek, önálló hivatalok lettek. Ekkoriban fogalmazódott meg az elv, hogy a posta feladata nem is az utasok szállítása, hanem a levelezés közvetítése. 1834-től nem személyszállításra szolgáló postai járműveket, rakkocsikat is üzembe állítottak. Ezek csomagot, pénzt, levelet szállítottak. A rendszeres forgalmat azonban az utak minősége sokszor akadályozta. Jellemző erről az időszakról John Paget angol utazó feljegyzése, aki 1840-ben az Abony-Szolnok közti 16 km-es útszakaszt 12 ökör által vontatott kocsijával 16 óra alatt tette meg.

90 Nem fest jobb képet az út minőségéről 1853-ban Bernáth Gáspár sem, aki a Szolnokszandai gáton vezető országúton, a feneketlen sárban úgy elakadt, hogy 15 ló tudta csak kivontatni kocsiját.

91 A rossz utak és a fejletlen közlekedési eszközök ellenére, jelentős forgalom zajlott a megye útjain, a vasút megjelenése előtt. Az utakon nemcsak postakocsik és vásárra menő szekerek haladtak, de a katonaság és a kereskedők mellett a közmunkákat teljesítő Heves és Külső-Szolnok vármegyei jobbágyok, sőt a sajátos jogállású jászkunok is százával közlekedtették itt szekereiket. A királyi szolgálat egy sajátos, a jobbágyokat és a szabad jászkunokat évenként KAPOSVÁRI Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében. II. Szolnok város térképes rajzos ábrázolásai (1810-1910). In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv VII. Szolnok, 1990. 247. p. Uo. 264. p. 50