Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

1896-ban már működött 3 gazdasági vasút a megyében. Kohner Zsigmond és Adolf szászberki vasútja lóvontatású, 600 mm nyomtávú és 4 km hosszú volt. Kövér Miklós 500 mm nyomtávú, 4,3 km hosszú kisvasútja martfűi majorjából vezetett, a Pusztatenyő-Kunszentmárton vasútvonal Martfű állomásáig. A harmadik, Györgyei Miklós (puszta)kürti vasútja 700 mm nyomtávú volt, és 3 km hosszan húzódott.

82 Az első világháború befejezését követően, gombamód szaporodtak a gazdasági vasutak Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Két nyomtáv terjedt el, a 600, és a 760 mm-es. Általánossá az előbbi vált, a nagybirtok szállítási céljait tökéletesen kielégítette, ugyanakkor kisebb befektetést igényelt, mint a közforgalomban is használt 760 mm-es. Az utóbbira kevesebb példát találunk. Ezzel a nyomtávval épült a szolnoki Nemes uradalom kisvasútja Szandán, és Kohner Adolf pusztamizsei gazdasági vasútja. A gazdasági vasutak nagy része szilárdan lefektetett alépítménnyel készült, épült azonban mezei vasút is. Erre példa a Baghyak pusztakengyeli mezei vasútja. Az engedélykérelemhez mellékelt műszaki leírás fontos adalék a nagybirtokon belüli szállítások történetéhez, ebben írták le a mezei vasút használatát. A pusztakengyeli gazdaságban termelt cukorrépát a kisvasúttal szállították a rakodó állomásig. A répakampány befejezése után az egyik vonalat felszedték, ezt a birtokon belül trágya szállításához használták a földeken. A másik vonal folyamatosan működött tovább, és terményt vitt a raktárakból a vasút melletti rakodóig. Bár a gazdasági vasutak zömmel a megye nagybirtokos övezetében létesültek, a Jászság területén, Jászberény és Jászkisér környékén is építettek kisvasutat. Ha azonban jobban szemügyre vesszük, megállapítható, hogy az mindkét helyen nagybirtokhoz kapcsolódott, és olyan területek szállítási igényeit szolgálta, melyek eredetileg nem tartoztak a Jászsághoz. A megyében a gazdasági vasutak elsősorban a cukorrépa-termesztésben érdekelt gazdaságok területén létesültek. A cukorrépa jó üzletnek mutatkozott, de kampány idején folyamatosan kellett szállítani a gyárakba. A cukorrépa felszedése esős időszakban történt, amikor a földekre szekérrel, közúti járművekkel ráhajtani nehéz, vagy éppen lehetetlen volt. A felázott talajon a szállítás problémát okozott, burkolt utak építése pedig ebben a korszakban elég költséges volt. A kisvasút viszont a legmostohább körülmények között is megoldotta a nehézségeket. A megye gazdasági vasútjai állati erővel (lóval) működtek. Gőzvontatást Kohnerek terveztek Pusztamizsén, motormozdony üzemeltetést pedig Fegyverneken a Schwartz-, Tomajpusztán a Nemes-féle gazdaságban képzeltek el. A répaszállítást 2 m

3-es faszekrényes kocsikkal bonyolították le. Ezekből a közismert nevén „lóré" kocsikból több is állt az uradalom területén. A Kohnerek Hazai vasútügy fejlődése 1896-ban. Bp. 1897. 422-423. p. 44