Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

befolyt a víz, amelyet a szolnokiak „tengerszemnek" kezdtek becézni. Egy idő után a két munkagödröt betemették, egyes visszaemlékezések szerint Hruscsov szolnoki látogatása előtt. Az új állomásépület végül egy átfogó, teljes rekonstrukció során épült fel. Szolnok vasúti csomópont rekonstrukcióját 12 év alatt akarták végrehajtani, három beruházási ütemben. Az I. új rendező-pályaudvar kialakítását irányozta elő, a II. a személypályaudvar bővítését és az új felvételi épület elkészítését, míg a III. az új teherpályaudvar kialakítását. Az I. ütemben 1963-1968 között végezték el a rendező-pályaudvar kialakítását. Ezen a teherszerelvényeket ún. „magasfogadóra" húzták fel, s innen történt a gurítás a 36 vágány os irányrendező vágány csoportra. A II. ütemben az állomásépület alapozását 1969-ben kezdték el, s 1974. április 17-én robbantották fel a Pfaff-féle indóházat. A helyét munkaterületté alakították. 1975. július 12-én a 25. Vasutasnapon adták át a szolnoki személypályaudvart, Rödönyi Károly közlekedési- és postaügyi miniszter, valamint Urbán Lajos MÁV vezérigazgató jelenlétében. Az átadás után az állomás előtt a vasút új tisztjeit avatták fel. A Schneller Vilmos által tervezett állomásépület akkor Közép-Európa legmodernebb állomásépületének számított, 16 vágányának elérését (5 szigetperonnal és egy főperonnal) utas-aluljáró teszi lehetővé. A III. ütemben tervezett teherpályaudvar megvalósítására nem került sor.

52 Felszámolt vasútvonalak Dr. Csanádi György közlekedés és postaügyi miniszter az Országgyűlés 1968. évi őszi ülésszakán terjesztette elő „Közlekedéspolitikai koncepcióját". Az ország legfőbb törvényhozó testülete október 17-18-án tárgyalta, és fogadta el a javaslatot. Erről a mai napig megoszlanak a vélemények. Ez elsősorban a közlekedési ágak közötti munkamegosztás javítását, ezen belül is a közúti közlekedés növelését tartotta fontosnak. A vasúti hálózat racionalizálása keretében a kisforgalmú vasutak megszüntetését és forgalmának közútra terelését javasolták. Csanádi elgondolása szerint több, mint 2.000 km vasútvonalat akartak felszámolni, s az áruforgalom körzetesítése jegyében 500 állomáson kívánták megszüntetni a rakodást. A koncepcióról és végrehajtásáról eltérő vélemények alakultak ki. Egyesek szerint szükséges volt a gazdaságtalan vasutak megszüntetése és forgalmának átterelése közútra, mások szerint a vasút jóval olcsóbban, biztonságosabban szállított. Az azonban bizonyos, hogy Csanádi és munkatársai nem számoltak az 1970-es évek elején bekövetkezett „olajárrobbanással", ami lényegesen drágábbá tette a közúti közlekedést. A SZML Szolnok Megyei Tanács V.B. Építés-Közlekedés-Vízügyi Osztály. 1968. MÁV tervdokumentáció (Továbbiakban: Szolnok MT. VB. É.K.V. Oszt.) 31