Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)
területén a Tiszának mindkét oldalán a magas miniszteri 39507/885. számú szabályrendelet 1. §-a szerint meghatározott szélességben is minden akadályoktól menten, megvan. Továbbá a fent hivatkozott szabályrendelet 6 és 7. §. szerint a hajózás vagy tutajozás gyakorlására illetve azok kiköthetésére nézve a község tulajdonát képező beltelken alkalmas parthelyiség jelöltetvén ki, - annak észrevehető jellel leendő mielőbbi megjelölése iránt az intézkedés már meg is tétetett. Ami azonban a szabályrendelet 10., 13. és 17. §-ban foglalt rendelkezést illeti, - Tisztelettel van szerencsénk jelenteni, miszerint T lsza Vezseny község lakosai semmi oly árú- vagy egyébb czikkekkel nem kereskednek hogy a hajókba való be - vagy kirakodásra megkívántató part kijelölése - vagy éppen építkezések szüksége forogna fenn; annál kevésbé látjuk pedig a 10. § alkalmazását községünkben szükségesnek, mivel T lsza Vezseny község gőzhajó kikötése illetve állással nem bír, - de nem szükséges községünkben a rakodópart kijelölése azért sem, mert ha közönségünk egyes gazdáinak volna is bármi eladó gabonája vagy egyéb vízi szállításra szánt árúczikke, az csak a hajó megérkeztével szállíttatik rendesen a Tiszához, és egyenesen a hajóban helyeztetik el, de parti rakodás soha elő nem fordul, - minek folytán a szabályrendelet 10., 13. és 17. §-ban meghagyott rendelkezéseknek elégtételét, vagy az iránt intézkedés szükségességét Tiszavezseny község képviselőtestülete feleslegesnek találta. Kelt Tiszavezsenyen 1886. Április 18 án községi bíró: Zákány János sk. SZML Tiszai alsójárás főszolgabírójának ir. 2571/1893. Kétoldalas, kézzel írt levél. A közmunka és közlekedésügyi miniszter 39.507/1885. számú rendelete a szabadkikötők kijelölése mellett intézkedett a vontató utak karbantartásáról és kijelöléséről is. Vontatóútnak a folyók vontatásra alkalmas partján végighúzódó, fáktól, bokroktól megtisztított, változó szélességű sávot nevezték. Ezek gondozását részletesen előírták a parti birtokosok számára. Karbantartásuk a XIX-XX. század fordulóján már az egyes Folyammérnöki Hivatalok feladata volt. 317
