Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

költségeire 10.000 /:Tizezer:/ koronát a közúti költségvetés III - 5 rovata terhére póthitelképen megszavaz s a vármegyei főügyész megkérdezése és hozzájárulása után az alispánt utasitja, hogy ezen rendelkezést felebbezésre való tekintet nélkül sürgősen hajtsa végre, mert az aratási idő küszöbön állta s a gazdasági forgalomnak ebből folyó megnövekedése késedelmet nem tűr. A mi végül a dunaföldvár - máramarosszigeti állami kőútra megszavazott 129000 korona vármegyei hozzájárulást illeti, a törvényhatóság kéri a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezen hozzájárulás ügyét a beruházási útépités befej eztéig s költségeinek leszámolásáig függőben tartani méltóztassék. Ez a határozat közhírré teendő s a 15 napi felebbezési idő lejártával a kereskedelemügyi minister úrhoz jóváhagyás végett felterjesztendő lesz. Miről 1. az alispán, 2. az építészeti hivatal, 3. az alcsi birtokosok nevében Kollát János elnök, 4. Háy Géza és a megválasztott küldöttség tagjai értesíttetnek. Kelt Szolnokon, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának 1909. évi június hó 28-ik napján tartott közgyűlésében kiadta: [olvashatatlan aláírás] vármegyei főjegyző SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja iratai. 23653/1918. Háromoldalas, géppel írt levél. Szolnok lakosai 1909. március 15-én megdöbbenve látták, hogy a jégár elsodorta a fahíd egy részét. A híd pusztulása után biztosítottak két dereglyét, az utasok szállítására, de a forgalmat ez sem elégítette ki. Ezért utóbb három kompot is üzembe helyeztek. A közlekedés helyreállítására több - néha fantasztikusnak tűnő - elképzelés is született. Hajóhidat, tutajhidat akartak építeni, Háy Géza szolnoki nyomdász pedig javasolta, hogy közlekedtessenek egy 20 m-es „vontató hajót". A megye és a város már ekkor elhatározta, hogy közúti vashidat kell felépíteni. 302