Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

tehermentesítette volna a pesti pályaudvarokat is. Voltak olyan elképzelések, hogy Szolnoktól tovább építenek fővonalat Szentes és a déli határvidék felé. így létrejött volna egy észak-déli irányú vasúti fővonal, amely Magyarország számára, a török és a román vasutak kiépítését követően, rendkívül fontos közvetítő szerepet szánt, az észak-német területek és a balkáni kikötők közötti árucsere-forgalomban. A terv beleillett Lónyai Menyhért decentralizált vasúthálózat-fejlesztési koncepciójába, amely Szolnoknak fontos áruraktározó és elosztó szerepet szánt. A viták végén azonban a másik - Mikó Imre közlekedésés közmunkaügyi miniszter által képviselt - javaslat győzött, ami visszatért Széchenyi elképzeléséhez, és Budapestet javasolta a vasúthálózat központjává tenni. A Szajol-Pusztatenyő-Kunszentmárton Helyiérdekű Vasút építésére az engedélyt 1884-ben adták meg. Ezt a MÁV szajol-aradi vonalának Szajol és Pusztapó állomások közötti szakaszából ágaztatták le, és Tiszaföldvár és Cibakháza községek határain át Kunszentmártonig vezették. A 35 km hosszú pályát 1885. május 17-én adták át a forgalomnak. A vonal legjelentősebb építménye a 210 m hosszú, fából készült híd a Körösön. A Kunszentmárton-Szentes közötti szakaszt - amely 1887. szeptember 24-én nyílt meg - Szentes építette ki önerőből. Később egy másik vasútépítő társaság továbbvezette a vasutat Hódmezővásárhelyig, és itt csatlakozott az Alföld Fiumei Vasúttársaság Nagyvárad-Szeged-Rókus vonalához.

45 Az Új szász-Jászapáti között épült ún. Jászsági Helyiérdekű Vasút az eredeti tervek szerint Jászberény-Jászapáti-Jászkisér-Jászladány-Tiszasüly irányában lóvasútként épült volna, amely Jászberény pusztájánál, Boldogházánál ágazik ki a hatvan-szolnoki vasúiból. A lóvasútra az előmunkálati engedélyt a közlekedés- és közmunkaügyi miniszter 1879-ben adta meg. A kiépítésre Lazarini olasz mérnök vállalkozott, aki már gőzvontatást javasolt. A munkálatok megkezdése előtt azonban a miniszter engedélyt adott a rákos-új szászi fővonal létesítésére. Mivel az új vonal Jászberényt elkerülte, Jászladány és Jászkiser képviselőtestülete a helyiérdekű vasút új szászi csatlakozása mellett szavazott, Jászapáti pedig még ahhoz is ragaszkodott, hogy a jászberény-tiszasülyi vonal tervezetét hagyják el. Jászberény ugyanakkor beleegyezett abba, hogy nélküle építsék ki a jászsági vonalat. A vasút Új szász MÁV állomásból ágazott ki, és Jászladány-Jászkisér érintésével haladt Jászapáti állomásig. A 32 km hosszú vasútvonalat 1885. június 6-án adták át. CSEH G. 1994. 113-118. p. 26