Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja iratai 23653/1918. Kétoldalas, géppel írt levél. 1909. március 15—én a Tiszán levonuló jégár elsodorta a fahíd 4., 5., 6., 7., 8. számú nyílásának felső szerkezetét, s az öt pillérrel együtt magával ragadott még négy jégtörőt. A hajózás veszélyeztetése miatt szükségessé vált, hogy a mederben maradt mintegy 300 cölöpcsonkot eltávolítsák. A csonkok lefűrészelésének lehetőségét a hajózás biztonsága érdekében elutasították, és a maradványok kirobbantása mellett döntöttek. Az alispán emiatt kérte a földművelésügyi miniszter segítségét is. Figyelmet érdemel, hogy a dokumentum szerint 1905-ben már végeztek cölöpkirobbantási munkákat a régi híd roncsainál. Mivel ekkor már állt az utolsó fahíd, csak azt feltételezhetjük, hogy a törökkori híd nyomvonalán épült valamelyik fahíd maradványait távolították el. Az akkor elvégzett munkát, illetve pontosságát megkérdőjelezi a Damjanich János Múzeum régészeinek felfedezése 2003 nyarán. A Dr. Kertész Róbert régész vezette csoport ugyanis jelentős mennyiségű cölöpmaradványt fedezett fel a rendkívül alacsony vízben a Tiszaligethez közeli partszakaszon. 78. A miniszter állami kezelésbe veszi a szolnoki Ferencz József Tisza-hidat 1911. december 1. 1194

szhoz. á.1911. Jegyzőkönyv, felvétetett Szolnokon, 1911. évi deczember hó 1-én. Tárgy: A szolnok-tiszaug-kunszentmártoni törvényhatósági közút 0-0.941 km közt fekvő s a dunaföldvár-debreczen-máramarosszigeti állami közút 134.104135.045 km, közti szakaszával egybeeső, a szolnoki Ferencz József Tisza-hidat és a csatlakozó ártéri hidat magában foglaló szakaszának az összes tartozékokkal és a rajta levő fedanyag készlettel együtt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közönsége által és részéről az állam kezelésébe és tulajdonába átadása, illetve a szolnoki m. kir. államépítészeti hivatal által és részéről annak átvétele, a nagyméltóságú Kereskedelemügyi m. kir. Minis[z]ter úr 1911. évi november hó 9-én 52362 szám alatt rendelete folytán. 262